A képeken szereplő személyek nem járultak hozzá a róluk készült fotók más weboldalon történő megosztásához, csak kizárólag a jelen blogon. Az oldalon MEGJELENT ÍRÁSOKAT ÉS FÉNYKÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS.

2016. november 2.

Séta az őszben - Mogyorósbánya, amit nagyon megszerettünk!

OKT-11   Sorszám: 63


Hossz:
5.2 km
Szintkülönbség:
260m (oda) 260m (vissza)
Teljesítés ideje:
1 óra 44 perc



Célpont választás


Célpontnak egy sebtében összeállított túra kellett, mivel sokáig úgy nézet ki nem tudunk útra kerekedni ebben a 4 napban, aztán mégiscsak összejött. :D A kritériumok a szokásosak, azonban a korábbi sötétedés, és az új túrabakancsom felavatása miatt még rövidebb távot néztem ki. Ez lett az OKT 117-es szakasza, amit körtúrává alakítottam. A kék kereszten fogunk visszatérni a kiindulási helyre, ami ezen a részen a Mária útvonallal egybeesik. Mogyorósbányát még régebbről ismerjük/szeretjük. Még ládázás közben jártunk erre. Egyike volt ez azoknak a túráknak, amik hatására elkezdtük a  kéktúrát.







Megközelítőleg 8 kilométert fogunk menni. 

A bakancsom közben a háromszori beavató városi séta után megadta magát.... Pontosabban a cipőfűző bújtatója egyszerűen elszakadt... Az angliai Sports Direct-ből rendeltem, reklamáció folyamatba. Kíváncsi vagyok mit lépnek...
A fejleményekről később beszámolok, hátha valakit érint...

Frissítés: A cég extra korrekt volt. A visszaposta állásával visszavette a cipőt, és mivel azt az opciót választottam, visszautalták az árát. Az egész ügylet nagyon gyorsan és korrektül zajlott.



Karrimor KSB Cougar Ladies


Motivációs tényezők


Ezúttal semmi különösebb motivációs tényező nem volt. Talán ráéreztek a srácok is a kék ízére, nem tudom, mindenesetre  a szokásos nyafogás elmaradt. Azért egy láda befigyel, de ez már alap. :)
Később rájöttünk, hogy erre a túrára nem is kell semmi külön csalogató. Ez a szakasz önmaga jutalma!


A túra


Nem kapkodtunk, nem siettünk. November elsején reggel 7:30-kor keltünk, és 10-kor már a jól ismert iskola előtt parkoltunk Pufókával. Innen Mogyorósbányáról indulunk, és ide is fogunk visszatérni. Parkolás előtt még megkerestük a Kakukk sörözőt, az első pecsételés színhelyét. Pár száz méter volt csak, így nem kellett sokat sétálni a kocsitól mikor visszamentünk.



Jellegzetes épület, nem nehéz megtalálni


Itt pisilni is lehet persze, mi nem mentünk be. A pecsétet magát nem volt olyan könnyű megtalálni mint az épületet. Közvetlen az ajtófélfa mellett van. :) Ha megtaláltuk viszont itt van a legkényelmesebb dolgunk. A bélyegző egy karabinerrel lecsatolható, és a közeli (nem teraszon lévő) asztalnál kényelmesen kipakolhatunk és bélyegezhetünk. Így a srácok is könnyen igazolhatnak a saját füzetükbe! Az otthoni gyakorlás megtette hatását, ezúttal O. már szép lenyomatot készített, L, inkább ránk bízta. :) A pecsét mellett tintapárnát is találtunk!
Már itt is érdemes körbefordulni. Van itt csobogó patak, nekem kissé bizarr szobor, és egy díszes grill is. A közelben játszótér is van, ha mindenképpen szükség lenne rá. :D



Nem mindennapi grill


Pár lépés csak innen a kéktúra útvonala, a kis pecsételős kitérő után. Mogyorósbánya meglepően tiszta, rendezett, csöndes és bájos falucska, alig pár utcával. A kertek végében már kezdődik az erdő és a hegy.



Profi vízelvezetők...


...és magas lábazat jelzi, hogy nem mindig idilli a kép.

Rövid séta után már az erdőben találjuk magunkat.






Sajnos azonban volt egy nem is annyira apróság, ami komoly problémát okozott. Még a pilisi vizes kalandunk során fájdult meg a talpélem mellett lévő izom (?). A beázott cipő és a kiázott lábam miatti vízhólyagok hatására kényszerűségből talpélen jártam. Ez akkor nem tűnt maradandó sérülésnek. Két napra rá már semmi gond nem volt. Igaz hogy 3 napra múlva az eső miatti kényszergyaloglásban már 1.5 km után megfájdult a lábam, de az megint csak 1 napig tartott, és azóta el is felejtettem az egészet. Most, hogy egyenetlen talajra érkeztünk hirtelen eszembe jutott. Vagy inkább a talpam eszébe. :) Egycsapásra ismét minden lépés fájdalmassá vált. Na, nem nagyon, de azért eléggé kényelmetlenül. V. felajánlotta hogy menjünk haza, de semmi kedvem nem volt. Túrabotom van, mentünk hát tovább. Nem mondom, hogy kellemes volt, de a környezet bőven kárpótolt már itt az út elején is. Igyekeztem mindenhol az egyenletesebb nyomvonalon haladni.

Az erdőből kiérve ez a csodás tisztás, és látkép fogadott. Tiszta időben még pompásabb lehet, de higgyétek el, élőben még így is mesés volt!



Botka rét, csodás kilátással

Már látni a Bajóti Öreg-kőt, arra fogunk haladni.


Hegyek minden mennyiségben!


Gyermekszemnek is szép volt a látvány!

A Muzslai-erdőbe betérve semmit sem csökkent a hangulat. Szellős, jó hangulatú erdő várt ránk. Keskeny és nagyon bájos ösvényen kellett haladni, pont annyi "akadállyal" amitől a gyerekeknek is kalandos volt. Sarat csak egy részén találtunk, de ott is láthatóan bejáratott kerülő út biztosította az egérutat. 
Hamarosan fel is értünk a Öreg-kő pihenőhelyéhez. Messziről hallatszódó gyerekzsivaj jelezte, hogy kedvelt kiránduló hely felé haladunk. 
Esőbeállók, asztalok, padok, és tűzrakó helyek is voltak. Itt fogyasztottuk el a "csúcscsokit" is. Sejtettem hogy nem éri meg a "ládacsoki" kort. :D 
Hamarosan társaságunk is akadt.



Egy kis csokiért bármit megtett volna


El sem hinni, hogy nem O. kutyája. :)


Kicsit aggódtunk érte mert épp senki sem volt a közelben. Viszont nyakörve volt, és cseppet sem tűnt alultápláltnak. Végül felmérte, hogy tőlünk nem sok élelemre számíthat, és inkább átpártolt az arra járó turistákhoz.
A pihenőtől nem messze található egyébként 3 barlang, és fent a sziklán mászófal is várja azokat, akiknek ez a szenvedélyük. Minket ez utóbbi nem veszélyeztetett, a barlangokat pedig a lábam miatt hagytuk ki. Éreztem, hogy nem hiányoznak a felesleges kitérők.... Egyébként a  Jankovich-barlangban ősembermaradványokat is találtak, érdemes felkeresni!

Kis pihenő után megindultunk lefelé és egyben kifelé az erdőből.







Harkály tintagomba, mint megtudtuk


Közben V.-n ismét erőt vett a "gombaláz", ami minden egyes túra során egyre rosszabb lesz. Nem győztük visszahívni a túraútra, minduntalan bekóricált az erdőbe gombát keresni. :)


L.-en pedig "lóláz" vett erőt! Már az erdőben hallani lehetett a lónyerítést, és persze attól kezdve megörült a csibénk.



Az a fekete pötty ott a fa mellett nem is egy ló, hanem egyből kettő!


Felesleges volt L-nek annyira heveskedni, ugyanis innentől kezdve volt minden. Kutya, ló, és egyéb háziállatok szép számmal. Sajnos azonban vadállatot ismét egyet sem láttunk, és szerencsére vaddisznót sem!



Néha el sem hittem, hogy Magyarországon járunk


Néhol a Camino jutott az eszembe. Talán az olvasmányom miatt, talán másért...


Öszi szépség






Sokat nem lehet mondani anélkül, hogy az ember ne önmagát ismételgesse. Valahol azt olvastam, hogy ez az OKT egyik legszebb szakasza! Nos, amit mi láttunk belőle az alátámasztja ezt!







Hamarosan elértük a Szenet-kutat, és Lourdes-i barlangot. Persze annyira lourdesi mint amennyire az "egri-vár" egri, Pilisborosjenő mellett. Mindenesetre a Lourdesi Szűzanya szobra látható itt.



Elsőként a Szent-kút akadt az utunkba. Itt feltöltöttük a vízkészletünket.


A Lurdesi Szűzanya szobra


A "barlang"


Egész nagy tisztás van itt, ahol érdemes szétnézni! A forrás kis patakká lesz, amin helyes híd vezet át.







Találni itt katona sírt is, szinte már-már a Gyűrűk urát idéző sírfelirattal. A gyerekeknél mégis a legnagyobb sikere a "mini állatkertnek" volt.



Egy egész "mini állatkert"


Csíkszemű barátunk



Pad, asztal itt is van, így itt fogyasztottuk el elemózsiánk megmaradt részét. 
Nyúlfarknyi erdei séta után elértük a Szalézi rendházat. Persze egyből belefutottunk egy kis szórakozásba:



Újabb gyerekmarasztaló :)



Kirakható puzzlek teszi izgalmasabbá a gyerekek számára az információs táblát. Elvileg erdei madarak hangja is meghallgatható lenne, de sajnos nem tudtunk hangot kicsalni belőle ottlétünk során. :(

Nem rakták ki teljesen a srácok, de O. szerint: "Idáig jutottam, így most itt tartok" Ezzel nem tudtunk vitába szállni. :D

Kis idő után tudtunk csak tovább haladni. Ekkora befutott egy "apáca járat" is. Alig páran voltak, de ilyen hangos zsivajt már rég hallottam. :D
Míg ők diskuráltak a kávézónál, mi bélyegeztünk. A rendház melletti kávézó teraszánál egy oszlopon van a pecsételő, de pár métert továbbhaladva kissé nyugodtabb körülmények között is van rá lehetőség. Mi mindenesetre itt pakoltuk ki az alumínium asztalra a füzeteket, és már ment is a nyomatok gyártása. 
A feliratok szerint itt akinek kell, mosdót is talál. :) Gondolom a kávézó szokásos kínálatával áll a vándorok szolgálatára, mi mindenesetre nem néztünk be. 
Gyorsan elköszöntünk, és mivel válasz nem érkezte, gyanítom nem zavartunk nagyon. :D

Ahogy itthon utánanéztünk, itt kedvező árú szálláslehetőség is adódik, a rend által fenntartott szálláshelyen:

Ezzel be is fejeződött a túra Kéktúrás része. Innen  már csak a ládázás volt hátra, és a Mária út visszavivő része. Apropó, geoláda! A GCPeli láda volt a kiszemeltünk, ami az itt található kálvária bizonyos részén van elrejtve. Sima ügy volt, csak ne kellett volna olyan meredeken lefelé menni érte! :( Ekkora már nagyon éreztem a lábam, de legalább a túra nagy része már mögöttünk volt. 

Kis tanakodás és forgolódás után sikerült megtalálni merre megy tovább a kék, mivel pár méter után abból ágazott le a visszautunk. L. gyönyörűségére alighogy letértünk, egyből lovak tömkelege vett körbe. Amerre csak fordultunk legelőnek lekerített mezők, tele lóval!


A jéghegy csúcsa


Az, hogy egy nagy tó is látható kacsákkal, ennyi ló között már senkit sem érdekelt. :)

Visszatekintvén még eltudtunk búcsúzni a templom tornyától.






Nem mondhatnám hogy a kék plusz jelzés kevesebb látnivalóval kényeztetett volna. Az ősz miatt, vagy eleve adottság, nem tudom, de továbbra is "hétköznapi" szépségek között mentünk. 


Innentől ezt a jelzést követjük!



Az ÚT!







Azért figyelni már jobban kellett, mert ezek a jelzések nem olyan precizitással vannak felfestve, és gyakoriságuk sem olyan, mint  a kéké. Hiába, felsőbbrendű túraút a kék! :D

Röpke 3 km után vissza is értünk Mogyorósra. Az emberek távollétünkben felébredhettek, mert csak úgy nyüzsögtek az utcán. Mindenki készült szeretteit meglátogatni a temetőben. Csak azt nem értem minek ehhez ennyi kutya! Hirtelen annyi lett belőlük, hogy nem is tudnám megmondani lovat láttunk többet aznap vagy kutyát!? Itt láttuk viszont Öreg-kői kis barátunkat is. Ismét kísérőnknek szegődött, de hamarosan "letámadta" egy tacskó. Mókás volt látni, ahogy az a nagy kutya farkát behúzva próbál kitérni a kis tacskó ugatása elől. :) 
Hiába! A méret nem minden! De volt itt mókás ugri-bugri szálkás szőrű foxi is, és aranyszőrű retriever is. :) Mind egytől-egyik barátságos, láthatóan turistákhoz szokott jószág volt.

Pufóka hűségesen várt minket, és már repülhetünk is haza! Meg kell mondanom, még így sántikálva, fájós lábbal is megérte ez a kis túra!  Igaz nem voltak nagy csúcsok, drámai kilátás, vagy épp ódon várrom! De voltak minden pillanatban szemet gyönyörködtető apró szépségek! Eddigi egyik legszebb túránk. Mindemellett kifejezetten gyerekbarát. Semmi gond nem akadt az út során, látnivaló viszont annál több!


A telefon tanulsága szerint:




Eltelt idő: 04:32:08
Távolság: 9,59 km
Átlagsebesség: 2,1 km/h
Átlagos tempó: 28′23″ /km
Kalória (kb.): 592 kcal
Max sebesség: 8,4 km/h
↑ 419 m
↓ 420 m



A kiugró kis "ficak" a láda nyomvonala. :)

Fájós lábbal nem is rossz! Azért most egy hosszabb kényszerpihenő jön, ez biztos! Vagy nem....... :D












































3 megjegyzés: