OKT-03
Hossz: | 7 km |
Szintkülönbség: | +55 -55 |
Teljesítés ideje: | 1 óra 50 perc
|
Célpont kiválasztása:
Jó pár évvel a Balatonhoz közeli Sármelléken való nyaralásunkkor bóklásztunk Hévízen. Akkor a kifolyó mellett kirándultunk egy naplementés levezető-napzáró sétát, de már akkor erősen hívott a Kék útvonal, hiszen ezen a szakaszon kanyarodik Keszthely felé a kijelölt kék túraútvonal. És nem mellesleg a Szent Jakab Zarándokút, alias az El Camino is! Szóval tudtam, hogy ide hamarosan visszajövünk! És ha nem is olyan hamarosan....., de visszajöttünk! :D
Íme az említett szakasz, és hogy mire föl a felirat, az hamarosan kiderül. :)
A túra
A túra tehát Hévízről indult, az OKTHP-23-as pecsételőhelyről, és a keszthelyi OKTHO-24-es pecsételőhelyen ért véget. Az igazolófüzet szerint ez szűk két órás út, de persze ebből most is több lett, ahogy rendszerint, főleg, hogy kis kitérőt is tettünk a Festetics Kastélyba.
Ezúttal autóval érkeztünk Keszthelyre, onnan pedig busszal mentünk át Hévízre. Mind az autóút, mind maga a túra ezúttal videós beszámolóként is elkészült. :D
Az autósutat, és a haza (áldatlan) útállapotokat itt nézhetitek meg:
Persze a bejegyzés végén a túráról szóló videót is megtaláljátok. :D
Az Autót a keszthelyi vasútállomás parkolójában tettük le, ami épp a buszállomás mellett található, így egy nagyon kényelmes indulást tudtunk összehozni. Egyébként ez, mármint a vasútállomás lesz a pecsétesőhely is egyben.
A busz pár perces menetidővel érkezett meg Hévízre. Ottjártunkkor épp nagy városfejlesztési építkezések voltak, így mint a leszállóhely, mind az OKTHP-23-as pecsételőhely ideiglenes helyen volt található.
Tipp: mindig ellenőrizzétek a pecsételőhelyeket indulás előtt. Szerencsére a szervezők hivatalos honlapja mindig frissíti ezen információkat, így könnyedén naprakészek lehetünk.
Szóval némi közelharccal a terelő kerítések, és a turisták között sikerült megtalálnunk a pecsételőhelyet.
Egy darabon a Hévizi-tó temálfürdője mellett vezet az út. Elég furcsa érzés volt, de nem annyira a látvány, mint az audiovizuális élmények miatt. A bemondó cseppet sem halk duruzsolása ugyanis a kommunista idők már-már ókori nosztalgikusán szociális korát idézte,.... német nyelven. :O Érdekes és egyben hátborzongató élmény volt a rekedt, recsegő, német nyelvű bemondó pattogó utasításait hallgatva sétálni egy drótkerítés mellett.
De ezt a nüansznyi kis tizedmásodperces hátborzongást hamar magunk mögött tudtuk, hisz a környezet, és végig maga az út, csodás. Persze leszámítva azt a néhány métert, (ami tényleg csak nehány méter volt) amit a dübörgő autók mellett tettünk meg a 7347-es út mellet. Hamarosan azonban eljutottunk ahhoz a szakaszhoz, ami "megszólított" nyaralásunk idején. Bár augusztus 2-át írtunk, és hétfő délelőtt volt, ennek ellenére a városhoz közel elég sok kiránduló-nyaraló vagy helyi lakos sétálgatott. Nem igen akartam őket zavarni a videózással, így amennyire tudtam, igyekeztem akkor kézbe venni a telefont, ha nem sokan voltak körülöttünk.
Kb. 2 km után azonban alig-alig, vagy elvétve találkoztunk túrázókkal. Annál inkább biciklisekkel, hiszen a két város között kényelmesen, és árnyákos helyen, és csodás környezetben lehet áttekerni.
És... nem mellesleg a Kéktúra kerékpárral is teljesíthető, vagy bármi más,emberi erővel hajtott segédeszközzel. (pl. sí)
 |
| Az első métereken más csodás környezet fogadott minket. |
Hévízen bérelhettek városi bringákat, az úgynevezett Hevizbike-okat, de azokat Hévíz közigazgatási területéről tilos kivinni. Az erre figyelmeztető táblát láthatjátok is a videóban. Erre a túrára sem tudtuk elrángatni tinédzser gyermekeinket, de azt bizton állíthatom, hogy ha a táv maga megfelel, nem lesznek kihívások benne kisebb gyermekekkel sem.
Az út előbb térkővel (igényesen) kirakott, majd aszfalt, később némi földúttal, de ezt a videóban jól nyomon tudjátok majd követni. A két városban nyilvános toalettek bőséggel rendelkezésetekre állnak, mind Hévízen, mind Keszthelyen, főleg ha a Festetics Kastélyt is útba ejtitek, ami bár eléggé vissza élmény volt számunkra, mindenképpen kihagyhatatlan!
Az útvonal egyébként jól követhető, egyszer kellett segítségül hívni az applikációt, illetve Keszthelyen a főútról 1× hamarabb fordultunk le, de ennek oka a kapkodás is lehet. Nem tudom, hogy valami fronthatás volt-e aznap, de tény, hogy a visszafordulással együtt aznap délelőtt ugyanabban kereszteződésben 3 necces esetet is láttunk, amikor majdnem baleset volt. (itt elhaladt a busz is, így jött össze a háromszori elhaladás) Nem csoda, hogy iparkodtunk lekerülni róla.
De addig is, többek között ilyen látványban is volt részünk:
Keszthely csöndesebb, de hétfőn is pezsgő városában sétálni nem volt újdonság számunkra, így alapvető meglepetés sem ért.
Ami új benyomás volt az a Festetics Kastény. Annak idején csak a parkjában sétálhattunk, és bizony elszomorított az 5 év alatt bekövetkező változás. A fű kiszáradt, gondozatlan, a kis tavacskák vize zöldes-algás, több tófólia látszik ki a lecsappant vízszint miatt mint víz vagy aranyhal. Az utakon az apró kavics rendezetlenül szétrugdalva, alig-alig volt néhány szenvedő rózsa a parkban. Mivel láttuk rendezettebb állapotban is, így nagyon elszorított a látvány, és ettől nem is tudtunk a továbbiakban elvonatkoztatni. Sokkal-sokkal többet érdemelne ez a csodás kastély. Remélem lesz még alkalmam egyszer úgy megtekinteni, hogy látszódjék rajta, méltó gondozásba van része!
Maga a kastély belsejébe a látogatók számára kijelölt útvonal is elmarad az Esterházy-Kastélyban tapasztaltakhoz. Szűk látogatófolyósok, és egysíkú bemutatórészek. Szinte kizárólag nappali bútorokat láttunk. Bár azok csodásak voltak, de olykor 7-8 méter távolságból láthattuk csak, valamint nekem hiányzott, hogy jobb bepillantást kapjunk a hétköznapi életükbe. Konyha, báltermek, étkezők, hálószobák.... stb.
Szerencsére a könyvtárba bemehettünk! Ott lehetett érezni az impozáns légkört, és a "nagyságát" a kastélyba. Sokkal inkább átjárta a hely méltósága, mint a libasorba való tömörült és monoton csoszogás.
A kilátótoronyba csak V. ment fel, én a csigalépcső láttán inkább visszakoztam. Bár a jegyet megvettük, azt senki sem kérte, és amennyire V. beszámolt, alig látni valamit a toronyból, néhány környéki természetes kilátópont, vagy vár impozánsabb látvánnyal rendelkezik.
A Pálmaházat és a többi állandó kiállítást kihagytuk, és csak a Hintó kiállításra váltottunk belépőjegyet. Ezt viszont érdemes volt megtekintetni. A legrégebbi, és nem csak kizárólag hazai gyűjtemény egészen egy Ford T modellig, bemutatja a miként közlekedtek eleink. Pár lopott felvétel ezekről is láthattok, bár nem vittem túlzásba a videózást, érthető okokból.
Összességében egyszerre nyűgözött le, és váltott ki szomorúságot, hogy anyagi tőkével, és szerető gondoskodással micsoda élményt tudna nyújtani a múltnak ez a szeletkéje is!
 |
Addig pedig, marad ez. További képes beszámoló a videóba.
Mivel a Kéktúra közvetlen a kastély mellett is elmegy, így kitérőt nem okoz megtekintése, és mi is könnyedén visszacsatlakoztunk rá. Lezavartuk azt a pár métert, ami még hátra volt. A Helikonpark-ot szintúgy érdemes meglátogatni, sőt! Számomra ősfáival nyugtatóbb, grandiózusabb, és természeti értékeit tekintve csodásabb volt, mint a kastély parkja. Nem szabad kihagyni. ;)
Mivel 5 éve levadásztuk a környék ládáit, így pecsételés után még egy gyors vacsit ejtettünk a Balaton-parti étkező egyikébe. Igazából meglepően finomat sikerült kifogni ahhoz képest, hogy csak egy beülős kifőzdét választottunk. Némi andalgással a kikötőben és a Balaton partján zártuk a napot.
Ahogy vártam, és ahogy készültünk, nekem Hévíz volt az abszolút élmény ezen a szakaszon! Ha a környéken laknék biztos egyike lennék azoknak, akik rendszeresen kijárni a túra ezen szakaszára, akár gyalog, akár bicóval, télen-nyáron, esőben-hóban is akár. :D
Biztos vagyok benne, hogy Hévízre még visszatértek!
És akkor íme, a videós beszámoló! Mivel komolytalan első próbálkozás, minden gyermekbetegség jegyét magán viseli, főleg a "kameramozgás". Ezért előre is elnézést kérek. :D Ettől függetlenül remélem hogy informatív lesz azok számára, akik vállalják a "megrázó" élményt! :D
Kalandra fel:
|
Túrázzatok ti is!
