A képeken szereplő személyek nem járultak hozzá a róluk készült fotók más weboldalon történő megosztásához, csak kizárólag a jelen blogon. Az oldalon MEGJELENT ÍRÁSOKAT ÉS FÉNYKÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS.

2020. október 5.

Monostori ártéri Tanösvény - Szent Pál-sziget, Komárom (Kékmellett sorozat)





Monostori ártéri Tanösvény - Szent Pál-sziget, Komárom






A tanösvény kiválasztásának két fő oka volt. Egyrészt a közelség, másrészt, aki ismeri a  Kisalföld össz jelzett túraútjának számát, az egyből sejti hogy a helyiek éhező vad módjára csapnak le minden lehetőségre. Főleg, ha egy újonnan átadott útvonalról van szó, egy olyan hírnévnek örvendő helyszínen, mint a Senki szigete. Aki rákeres erre a tansövényre, az aligha találkozik olyan leírással, ami ne annak  a ténynek ismertetésével kezdődne, hogy itt forgatták Jókai Mór Aranyember című művének filmes változatát. 

Mivel köztudottan számtalan szálon és módon kapcsolódik Jókaihoz a város, egyébként is érdemes ide látogatni. A hely ismert turisztikai központ, nem hiszem hogy sokan csalódtak volna azok közül, akik Komáromba látogattak.
A szigeten állítólag a középkorban a Katapán nemzetség adott otthont a Szent Benedek rend reguláinak. Állítólag a név (Monostor - Koppánymonostor) ide eredeztethető vissza. 1529-ben vált lakatlanná, amikor a török elől menekültek lakói. A romok 1757-ben még megvoltak, ma ennek már nyoma sincs.

De mi most szorítkozzunk a túrára, és a koppánymonostori barangolásunkra!
A túrát mi kibővítettük két geoláda felkutatásával. Ezek közül az első kiesik az útvonalból. 
A következő két ládát sikerült felkutatni:




A ládaleírásoknál további helyi információkat olvashattok. Sok érdekes és hasznos tudnivalót gyűjtenek össze ezek az oldalak, még ládászás nélkül is érdemes tájékozódni. Pl. szuper parkoló helyet mindig találni általuk. :D 


A túra útvonalát itt láthatjátok:  


http://www.komarom.hu/admin/adatok/felth/3474/dokumentum.jpg



Egyébiránt az útvonalról tájékoztató füzetet szintén lehet kapni, és ezt már érdemes is megvenni. Bár ezúttal nagyon jól jelzett útvonalról van szó, ami jól láthatóan van táblázva, (összesen 10 állomással rendelkezik), ezeken túl is bőven nyújt érdekes ismereteket.
A túraútvonalat az előzőhöz hasonlóan ezen kívül nem sikerült fellelnem, illetve a térség katasztrofális kijelölt útvonalhiányához híven, nem is tudom felvinni térképként. :( Egyszerűen nem jegyzik..... 


Motivációs tényezők

A helyszín már eleve motiváló azok számára, akik Jókai nyomába akarnak járni. Azonban a szigetet már csak a hangulata, a rengeteg természeti ritkaság miatt is érdemes bejárni. Ha hozzánk hasonlóan ellátogattok a Fenyvesbe is Monostoron, akkor még szép kilátásba, valamint panorámába is gyönyörködhettek. Ez errefelé ritka kincs. Ahogy majd látjátok mi ősszel (novemberben) látogattunk el a helyszínre, mindössze 1 hónappal az átadás után. 

Ettől eltérő időpontban érdemes számolni a szúnyogokkal, illetve minden indulás előtt ránézni a vízállásra. Hiszen "A koppánymonostori Szent Pál-sziget - ahol ma is a víz az úr" És ez nem vicc!




A túra

 Mielőtt tovább mennék mindenképp jelezném, hogy a képek a 2015-ös, átadáskori állapotot ábrázolja. Ez most, íráskor is 5 évvel később van, de megeshet, hogy ti még később olvassátok. Ezt vegyétek számításba!

 Ahogy már írtam a kirándulást a GCduna láda megkeresésével kezdtük. Ez egyben a legszebb és egyetlen kilátást nyújtó hely az útvonalon. Koppnymonostor határán helyezkedik el, az úgynevezett Fenyves részen. Ahogy a neve is elárulja itt a fenyőerdők utánozhatatlan hangulatába lehet részünk. Na és a kilátás! 

















Azért érdemes a lábunk elé is nézni. :)










A gyors és könnyű vadászás után pedig indulhat is a túra a tanösvényen!


Amint mondtam 5 év távlatából próbálom felidézni a történteket. Mivel jó 2 éve már hogy nem a környéken lakunk, így nem is látogattuk az utóbbi időben. A leírás épp ezért ismét főleg a képere korlátozódik.

Amit mindenképp tudni kell, hogy mivel a Kisalföldön vagyunk, így szintemelkedéssel semmiképp nem kell számítani. Laza délutáni sétálós útvonal, amennyiben nem esett előtte, szárazak az utak, és a Duna sem árad éppen. :)  Szúnyogriasztót mindképp érdemes vinni, néha brutális mennyiségű szúnyog szokott lenni Monostoron, az ártéri helyekre jellemzően. :(

















Az egyetlen "szakasz" ahol látszólag elhagytuk a táblákat a vízmű környéki nyílt terep. Azonban nem szabad elbizonytalanodni, haladni kell szépen előre, és előbb-utóbb belebotlotok a következő állomásba. :)







Itt a 70-es években készült szivattyútelep is látványosságá válik. :) Nem mellesleg irtó jó mászóka a srácoknak. :D 































A második láda a Duna-parton várt minket.


A ládák kereshetőségéről is érdemes indulás előtt tájékozódni. Linkek a ládanévre kattintva elérhetők!













Ilyen helyes kis táblák segítik az útvonal bejárását.





Remélem sikerült átadni, hogy milyen nyugodt, kellemes környezet várja az ide látogatókat. Mindenképp érdemes elmenni egyszer, amikor csak egy könnyed kirándulásra vágyunk. Pár óra a természetbe! feledhetetlen!


Kisgyerekekkel is könnyen teljesíthető hely.




És ha már arra jártok, ne hagyjátok ki a Vámház fogadó éttermet. :D Nem bánjátok meg. ;) 



Túrázzatok ti is!











2020. október 1.

Tardos, Malom-völgy Tanösvény (Kékmellett sorozat)


Nem is tudom melyik túránkkal kezdjem a Kékmellett leírásokat. Jelen pillanatban szép számmal vannak olyan túrák, amiket bemutathatok. Későbbiek, amiknek az emléke már halvány, amiket addig lenne jó leírni amíg fejben vannak, illetve vannak az időben nem oly távoliakat, amiket addig lenne jó bemutatni, amíg el nem halványulnak. Talán legjobb lesz, ha egy olyan óvatosságra intő kalanddal kezdem, aminél örülök, hogy az akkor még jóval kisebb srácok (különös O.) nem volt velünk. A leírás végére kiderül, miért is!

Hossz:
1.5 km
Szintkülönbség:
50 m 
Teljesítés ideje:
30 perc



Célpont kiválasztása


Amolyan évfordulós túra volt V.-vel édeskettesben, elképzeléseim szerint egy olyan helyen, ahol még  nem jártunk addig. Ez, ahogy a bejegyzés címéből is látszik egy tanösvény, méghozzá a Tardos, Malom-völgy Tanösvény  Ha meglátogatjátok a beágyazott linket, ti is olvashatjátok a Duna-Gerecse térség oldalán a bájos leírást, ami (más egyéb beszámolók alapján) meggyőzött, hogy méltó kirándulás lesz évfordulónk alkalmából. Nemkülönben terjengenek legendák a tó partján található Malomvölgy Büfé hekk kínálatáról, amit én tuti nem kóstolok meg, lévén a hal szagától is képes vagyok hányingert kapni. Így tuti hogy V. is más eszik. :D

Láthatjátok, hogy a maga 1,5 km hosszával bőven-bőven a light-os minitúra besorolást is épp hogy súrolja. Inkább csak amolyan vasárnapi ebéd utáni séta jellegű, bár teli gyomorral a hírtelen szintkülönbség nem biztos hogy jól esne. 

A túra nyomvonalát nem nagyon találni meg. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Tourinform irodákban pénzért (!) lehet megvenni egy tájékoztató füzetecskét. Potom pénz, meg is érné megvenni , ha...... de ne szaladjunk előre. Azért, hogy mégis rálátásunk legyen a helyszinre, és ha valaki kedvet kapna, álljon itt egy általam rögzített nyomvonal, emlékeim alapján. (a helyszínen úgyis a tanösvény táblái vezetik a tanösvény útvonalát)








Motivációs tényezők

A már leírtak. Egy kis andalgás, utána némi séta  a közelben fekvő Tatán, egyik kedvenc városunkba. 
Amolyan "malmos" nap. :)



A túra



Maga a túrára egy szép, és csendes őszi napot sikerült kifogni. Szavunk nem lehetett. Könnyű volt odatalálni a tóhoz, és már odafelé is nagyon jó hangulatú tájon autóztunk keresztül. Azt hiszem, hogy ez a megállapítás akkor is megállja a helyét, ha levesszük belőle, hogy nekem a Gerecse az egyik TOP a tájegységek közül. :) 
Szóval simán ment minden, hamar eltaláltunk a büféhez. A vendéglátó hely mellett parkolási lehetőség van, így  Pufókát itt hagytuk, had pihenjen, mi pedig elindultunk. A büfé tesztelését zárópontnak szántuk. 
Nézzétek el nekem, de a fotók elég hááát, gyenge minőségűek lettek, de a hangulatot talán jól bemutatják. Nem volt semmi nyüzsi, a tó idilli és bájos, de még ott is csak pár ember lézengett, a tanösvényen pedig gyakorlatilag a kutyát se láttunk. Vagy mondjuk úgy elöljáróba, hogy kutyát és embert nem! Sokat nem is tudok mondani erről a túráról a majdani lényegen kívül, így álljanak itt a képek:












A tavat elhagyva egy kis sziklás emelkedő várt ránk. Talán ez volt a leglátványosabb része a túrának.
















Egy-két szép kilátó pont is volt, sajnos a levegő ismét párás volt, így nem nagyon lehetett fotózni.
Tulajdonképpen már a tavat elhagyva feltűnt a tanösvényt jelző információs táblák előbb csak rossz állapota, később azok hiánya. Hosszú-hosszú szakaszokra eltűnik, hogy aztán épp csak annyi legyen, hogy valószínűleg mégis jó fele jöttünk. Pár számot sikerült is kihagynunk. Mivel egyetlen ösvény volt az út, nem hiszem hogy mi tértünk volna le a jelzett nyomról. Sokkal inkább eltüntette őket az idő. Nagyon rosszul karbantartott útvonal, az nem volt kérdés. 

Ha jobban megfigyeltétek a beszúrt képet, útvonal csak az erdős terepen megy keresztül. Így az első komolyabb döbbenetet az okozta, mikor sík, irtott területre értünk. (ne felejtsétek el, a térkép most, majd 2 évvel később lett készítve, tehát mái napig így jegyzik a területet)
Igen, ám, csakhogy az egyetlen ösvény, amit addig követtünk, ekkor szépen egy villanypásztorral lekerített marhalegelőbe vezet be, ahol nemáltalottak magunk a jószágok is ott legelészni, látszólagos békességbe. 







A telefon GPS-e szerint fent voltunk a Szél-hegyen. Szuper. Visszafordulunk, vagy....? Ekkor már jó ideje jelzetlen volt az út. Nem tudtuk, hogy egyáltalán jó helyen vagyunk e. A telefon szerint igen, de annyi tapasztalat már volt mögöttünk, hogy tudjuk, arra nem mindig lehet támaszkodni. A térkép szerint is jó helyen voltunk. Az egyetlen ösvényt követtük. Ugyanakkor tanösvényi jelzés se addig, se a belátható távolságba előttünk nem volt.
Nem akartam elhinni, hogy tanösvény bevezet egy villanypásztorral lekerített területre, így próbáltam a másik oldalon jelzést, vagy ösvényt keresni, de a meredek erdős sávot választhattuk volna csak a legelő átvágása helyett. (megjegyzem, szerintem V. jót szórakozott rajtam magába. Mondanom se kell, neki nem volt dilemmája. :D )











Szépnek szép, csak a jelzéseken kívül a kitaposott ösvény is hiányzott belőle. :D  Némi tipródás után megadtam magam a kalandnak, és V. "lesz-ami-lesz" felfogásának. tekintve hogy a tehenek is látszólagos békességbe legelésztek egy egy fürkésző pillantást leszámítva. Átbújtunk a kerítés alatt óvatosan, és a karámon belül tettük meg a túra adott részét. 
Az igazi meglepetés viszont akkor ért, amikor az út mellett felbukkant egy idő után a jelzés, bizony-bizony még mindig jó úton járunk. 
Kérem szépen a tardosi Malom-völgy Tanösvény, minden jelzés és józan ész ellenére, egy irtott erdős részen megy keresztül, amit időközben villanypásztorral lekerített legelővé alakítottak át! Ne feledjük, a A Duna-Gerecse Turisztikai Nonprofit Kft., saját honlapja szerint ez a terület " a vörös márványáról híres Tardos a Gerecsei Tájvédelmi Körzet szívében helyezkedik el." No comment... (?)
Azután ismét eseménytelen, és némileg látványba is szűkös visszaereszkedés várt ránk a tóhoz.
Megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy nem tévedtünk el, nem zavartuk meg a szarvasmarhák lelkivilágát, V. jót szórakozott rajtam, én pedig túlléptem a komfortzónámon, és a villanypásztoron egyszerre. :)

Ekkor az, hogy  a Malom büfé csodálatos hekk kínálatának "csodálatos" jelzője,  csak a halra terjed ki, a hamburgerre nem, már csak mellékes tény volt. 







Azért hogy ne ezzel a szájízzel zárjuk a túra bemutatását, álljon így egy kép, ami nem tudja visszaadni a természet szépségét a Gerecse ezen részéről, merthogy életben még szebb volt!












Valahol érzetem, hogy a nap lezárására egy tuti befutót kell betenni. Egy röpke kanyar bőven-bőven belefért Tatára, ami csakúgy a vizek városa mint örök szerelmünk, és ha már Malom-völgybe jártunk, legyen 
itt egy tatai malom kép is, abban ott sincs hiány!











Összegzés:


Rendhagyó módon legyen itt egy kis összegzés, már csak azért is, mert nem tudtam megemészteni a történteket. Valóban nem tudtam elképzelni, hogy ez egy szabályos tanösvény, aminek jelene (jobban mondva akkori, de ahogy a Google értékelésekből látom a helyzet azóta sem változott, tehát jogosan mondhatjuk jelenleginek) állapota a Gerecse Naturpark által ismert, és rendbelévőnek talált.
Az alábbi levelezést folytattam velük, abban a hitben, hogy tájékoztatom őket az útvonalat érintő változásról amiről nincs ismeretük, és megteszik a szükséges lépéseket a tanösvény látogathatóvá tételére. 

Mert azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy nem normális, hogy arra neveljük gyermekeinket, hogy "nyugodtan búj át a villanypásztor alatt gyermekem".



A levelem:

Tisztelt Cs××× úr!

Nem tudom van e róla tudomása, de a Malom-völgy tanösvény kijelölt útvonalának egy szakasza le van kerítve villanypásztorral. A képen is jól látható módon ki lettek vágva a fák, és jelenleg tehenek legelésznek ott. A kép jobb alsó részében láthatja, hogy hol is halad(na) a tanösvény. Az egyik jelölő tábla (ha jól emlékszem a 7-es) is ezen az elektromos kerítésen belül helyezkedik el jelenleg. A kép 2018. októberében készült. Akkor voltunk ott. Elég szerencsétlen helyzet, amit valahogy orvosolni lenne jó.


Üdvözlettel: XY


A válasz:


Kedves ××××××!
Köszönöm tájékoztatását. A tanösvény tematikájának része az élőhelyek szukcessziója és kezelése. Az állapot a kijelölésnél is fennállt. Nagy örömünkre, mert közel 30 év után újra állat legelte és legeli ma is a Szél-hegyet.
Kérem, fogadja el álláspontunkat. Amennyiben valaki nem kíván vagy tud átlépni a villanypásztoron, úgy mellette el lehet menni.
Üdvözlettel,
Cs××× P×××


Nos, ennyit arról, hogy mennyire sikerült megfogni a lényeget. :(
Én, ahogy írtam továbbra sem hiszem, hogy ez így normális, vagy rendben lenne. Pár méterrel kellene csak beljebb tenni az a villanypásztort, és felújítani, karban tartani a jelzéseket, információs táblákat.
Abban is biztos vagyok, hogy a Tanösvények lényege, és életre hívó gondolata oktatási jellegű (IS) volt. Félreértés ne essék, én is bírom, ha a lányok éppúgy mint a  fiúk "tökös" életre valók, nem ijednek meg a saját árnyékuktól, feltalálják magukat, csak épp ennek nem a TANÖSVÉNYEN a helye. Oda, nem ezért megy az ember. 

Mindent összevetve a tó idill kirándulóhely, ahol érdemes ,megállni, ha az ember arra jár. A tansövényt a fentiek ismeretében ki-ki döntse el, hogy bejárja e. Én a magam részéről nem érzem, hogy vissza szeretnék menni, kisgyermekkel pedig nem ajánlom. Maximum a tópartot. A tanösvény tájékoztató füzetét nem érdemes megvenni, mert pontatlan, nem a  valós terepviszonyokat ábrázolja. 



Tatát viszont látni kell! 

Ja, és túrázzatok ti is!