A bűbájos Eperjes tanösvény - ahol nem minden úgy megy, mint a térképen.

Célpont kiválasztása:

 2022 áprilisában döntöttünk úgy, hogy bejárjuk az Eperjes tanösvényt. A tavaszias időben nem gondoltuk, hogy az alig egyórás út után, téli, havas tájon túrázhatunk, mégsem ez volt a legnagyobb meglepetése az útnak. Bár, ha számításba vettem volna, hogy Olaszfalu Zirc mellett fekszik közvetlenül, ami Magyarország legmagasabban fekvő települése és a Bakony fővárosa.... nos, minimum gyanakodnom kellett volna, hogy bár nálunk elolvadt a késői hó, az nem föltétlenül történt meg célpontunknál. 

A Tanösvény egyébként nem jelent komoly kihívást a maga 4,5 km-es hosszával. Szintkülönbsége sem haladja meg a 150 métert, én azonban tavaszi túracipőben voltam, a havas Bakony hegyei között. :) Sebaj! Amilyen könnyű, olyannyira meseszép, változatos, teli izgalmas látnivalóval a geológia iránt kicsit is érdeklődők számára, egy könnyed sétába beágyazva. 

Az Eperjes Tanösvényről egyébként így írnak:  "Az Eperjes tanösvény az Olaszfalu mellett található Eperjes-hegy - vagy más néven Eperkés-hegy - különleges geológiai és természeti értékeit mutatja be."

És bizony, mindez a megfogalmazás (forrás: itt) egyáltalán nem éreztük túlzásnak a túra végén. 

És bár, a nyomvonala könnyedén elérhető a netről, nos én jobbnak látom, ha a helyszínen található információs tábla képét osztom meg veletek ezen a ponton. Hogy miért, az hamarosan kiderül! Újabb szokásoknak megfelelően egyébként, a bejegyzés végén a túráról készült videót is láthatjátok. 

Motivációs tényezők

Nos, maga a helyszín közelsége, a geológiai érdekessége, az, hogy természetes kilátóponttal is büszkélkedik (összetákolt fa kilátó helyett) már érdekessé tette számunka a helyet. Magyarországon egyedül itt, és a tatai kálvária dombon látható egyébként együtt a mezozoikum, azaz a földtörténeti középkor mindhárom korszakának (triász, jura, kréta) kőzetei. Tata számunkra mindig is különleges hely volt, és marad, mondhatni szívem csücske, így nem volt kérdéses, hogy már csak emiatt is izgatottan vártam a kirándulást. De most már nyugodt szívvel mondhatom, alanyi jogon is megérdemli az elismerést.


A 82 hektáros Eperjes-hegyi tanösvény ugyanis olyan látnivalókkal büszkélkedhet rövid távja ellenére is mint a Kőkapu - Ördöglik - Eperjes sziklafal - Majális-rét - Földtani feltárások - Idős vadcseresznyefák - Eperjes sziklafal - Eperjes-tető, kilátóhely - Zsomboly - Kőfaragások - Mészégető.

A túra

A túra jól indult, bár mint mondtam, kissé aggódtam, hogy a nem megfelelő lábbeli gondot okozhat. Azonban a hideg időben a telefon aksija sem hozza a számított formáját, így egy idő után sajnos sokkal inkább csak fotóztam a videózás helyett, hiszen hamar kiderült, hogy takarékoskodnom kell az erőforrásaival. Ezt bizony meg is sínylette a videó utolsó harmada, amiért előre is elnézéseteket kérem, ha arra adjatok a fejeteket, hogy megnézzétek azt. (link a bejegyzés végén)

Maga az útvonal egyébként a zöld T jelzéssel könnyedén bejárható, sajnos azonban legtávolabbi pontjai a GPS-es navigáció által jelzettektől eltér, méghozzá jelentős mértékben! 

Ezt leszámítva azonban viszonylag jól követhető, bár időnként elgondolkodtunk, merre is az arra..... Nekem azonban örök fájdalmam, hogy pont a Tanösvények a legkevésbé karbantartott, és számba vett túraútvonalak, holott nem véletlenül lennének TAN ösvények. Ezúttal sem volt ez másként. A jelzések olykor-olykor itt is elmaradtak, és jobban lehetett számítana arra, hogy az összehordott faágak kupaca jelzi, hogy merre kanyarog az ösvény, semmint a gondosan felfestett túrajelzések. És az információs táblák.... Nos azok is hiányosak, olykor olvashatatlanok, vagy megfejthetetlen számozási sorrend bukkannak fel.

A túra legelején viszonylag könnyen parkoltunk jelzett parkolóba, bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy mint legtöbbször, vagy legalábbis amikor csak tehetjük, így most is hétköznap kerekedtünk fel.

A település közvetlen szélén, mondhatni még a lakott területek szomszédságában, egy műhely mellett kényelmesen tettük le az autót, bár a hó mellett itt sárral találtuk magunkat egyből szembe. :)

Na, de egy jó túrán van minden, mint a búcsúba. Nem? De! :D

A kisgyermekek bizonyára épp olyan kitörő örömmel fogadhatják az első pár száz méteren látott lovakat, pónikat mint mi. A Zöldág Lovarda lakói igazán barátságosak voltak. Pár perc barátkozást bizony meg is értek. :) 

Itt még viszonylag nyílt terepen haladtunk, de ettől függetlenül csodás légkörben, nyugalomba, meseszép természeti környezetben. Bizony: szerencsések az itt lakók is!

Bár egyik másik fáról ez nem mondható el ugyanez. A természet bizony elvégzi a munkáját....

Mire komolyabban elindultunk volna az úton rögtön az első információs tábla, nos hogy is mondjam, nem nagyon volt informatív állapotába.... A termeszét (vagy pontosabban az UV) őt sem kímélte. 

Ahogy a térképen is látható volt, a túraútvonal két körből áll. Egy nagyobb és egy kisebb szakasz kapcsolódik össze egy nyolcassá, egy kereszteződésbe. Elmondhatjuk, hogy a számunka érdekesebb, látnivalókban bővelkedőbb, természet közelibb része a nagy kör volt. 

A kisebb szakasz elég közel megy a 82-es főúthoz. Az autóforgalom zaja végig hallható volt.  Ezen a szakaszon  ráadásul a valós, és a térképen jelzett nyomvonal nem fedte egymást. 

Ezzel ellentétben viszont itt volt több a pihenő és tűzrakóhely.

A kettő találkozásánál pedig vitathatatlanul az útvonal legszebb része volt látható. Egy biztos: mi is visszatérünk még, hogy teljes pompájába is láthassuk a növényzetet, erdőt.

Érdemes megnézni! Induljatok hát el velem/velünk most virtuálisan a képeken és/vagy videón keresztül megtekinteni, és ha kedvet kaptatok, akár ténylegesen is bejárni, ezt a szemet lelket gyönyörködtető vidéket! 

Videó itt:  

Túrázzatok ti is!