Jókedvű "zsiványok" avagy kirándulás a Pilisben

OKT-15   Sorszám: 76 Pilisszentkereszt - Kakas-hegy - Zsivány-sziklák - Dobogókő Hossz:                                 4.0 km Szintkülönbség:             350m (oda) Teljesítés ideje:             1 óra 35 perc Célpont választás Szeptember 18.-ára kerestünk egy jó kis túrát, kihasználva a nyárias időt, a maga 30° közeli hőmérsékletével. Több célpont is tervbe volt véve  ahol számunkra érdekes látnivaló van, de végül a Dera (kovacs) patak szurdokja lett a befutó. Igen ám, csakhogy sehogyan sem tudtam a 10 km közeli túrautat megfelelő be és kiszállásokkal megoldani, sőt, még kőrtúrának is 19 km közeli kőrt tudtam megszervezni. Azonban pont a következő szakasz összesen 4 km Dobogókőtől Pilisszentkeresztig. Már vagy 3 nap szabadideje ment rá a megoldás keresgélésére, amikor taktikát váltottam. Igaz csak "B" terv, mert V. -nek nem fog tetszeni hogy csak 4 km-ert  teljesítünk a  szakaszból, (és őszintén szólva nekem sem) dehát ez van. Létezik egy Szurdok tanösvény nevű túra. Ez Dobogókőtől Pilisszentkeresztig nagyjából a Kéktúra vonalán halad, majd lemegy a szurdokba, és visszafordul a kiindulási helyre. Ez lenne az: http://www.dobogokokirandulas.hu/SzurdokÖsszesen 12,8 km, 547 m szintemelkedés, és kb. 4 óra a kiírás szerint. Végre a útvonal letölthető és feltehető immár  Windows telefonra is. Mivel a kezelő programja egyben távolságot, időt és magasságot is mér, elhatározzuk L-el, hogy ő ezzel, én pedig a szokásos programmal mérjük a túrát. Ha csak... el nem felejtem megint elindítani... ;) Több erdőben is erdőlátogatási tilalmat rendeltek el vadászat vagy szarvasbőgés miatt, de a Pilisparkerdő Zrt oldalán nem láttam tájékoztatás, hogy tervezet útvonalunkon bármilyen okból is problémák lennének. Hurrá!!!! Motivációs tényezők Próbáltam előre ráhangolni a gyerekeket a túrára. Mutattam nekik képeket a szurdokról, hogy milyen szép, szeretnének e oda lemenni....  Az előző túra óta vettem még egy túrabotot, kifejezetten a gyerekeknek kipróbálásra. Sok dolog kell nekik, amire aztán rá sem hederítenek, így egyenlőre egyet vettünk próbának. O. már a vásárlást után a parkolóba arról kérdezgette mikor megyünk kéktúrázni. :D Éreztem, hogy vele nem lesz gond. :)  Mivel előző nap erősen esett, így voltak kétségeink, hogy mennyire lesz sáros a terep, de úgy döntöttünk nem parázunk, elindulunk, és lesz ami lesz! Azért 3 geoláda leírást még kinyomtattam. :D 1-et a zsivány szikláknál, bár ez köztudottan nehezen megközelíthető, illetve 2-öt Pilisszentkereszten, a ciszterci kolostor romjainál. (ez kis kitérőt jelent az útvonalról)  A túra Terveim szerint 9-re már fent lettünk volna a start helyen, így az órát reggel 7-re állítottuk be. 1 óra az út kb,  így kényelmesen lesz idő szedelőzködni. Hogy lehettem ilyen naiv!? Szokásos formát hozva 9 óra 5 perckor sikerült beülni a kocsiba.... Mivel számítottam rá, hogy hátha a helyszínen mégis értesülünk róla, hogy korlátozások vannak 16 órától, elkezdtek az első felhők gyülekezni a gondolataimba. 10 óra mire odaérünk, 12 km, állítólag 4 óra, tehát annál jóval több lesz... hinnnnnnye....... Már tavasz óta folynak útfelújítási munkálatok a 10-es úton, így nem láttuk okát, hogy aggódjunk, amikor Lábatlan magasságába egy hosszabb torlódásnál meg kellett állni. Láttuk, hogy elől villog is valami. Mi lehet az? Nyilván betonoznak... Igen ám, csak vagy jó 5 perce szembe se jön senki, mi se haladunk sehova..... A polgárőrök elmondták, hogy biciklis verseny van Esztergomig!!! Hurrá, hurrá, hurrá! Háromszoros hurrá! 5 km/h tempóban haladtunk, mert mint kiderült utólag nem verseny, hanem családi kerékpártúra volt. Megpróbáltuk kerülő úton kikerülni őket, de csak felükig jutottunk, így végül megint mögéjük kellett besorolni. Mivel Nyergesen vártak minket, így odáig követtük őket, majd Dorog felé vettük az irányt. Így végül fél 12 körül sikerült feljutnunk Dobogókőre.... Hát, legfeljebb nem lesz meg az összes láda. (micsoda optimizmus igaz!?) A találtunk egy üres parkolót, jó nagy placc, benne 3 autó, parkolócédula egyiken sem, bizonyára hétvégén ingyenes. Autó letesz, gyerek kivesz, kütyük indít (enyém is!) indulás!  Kezdetnek O. próbálja a botot, megállapodásunk szerint a Pilisszentkeresztig pecsételőhelyig, ott csere. Én végig a sajátommal nyomulok. (ja persze, álmomban)  Mindennek ellenére egyből kitört a lázadás, amit ezúttal O. generált valami jelentéktelen történésből kifolyólag. Ezen sikerült nekünk is V-vel összekapni. Hogy sértettségemet nyomatékosítsam, gyorsabb tempóra váltottam. Mint kiderült ennél jobbat nem is tehettem volna, mert láss csodát, a gyerekek ezzel a nagyobb sluggal tempósabbak lettek, és ha a sértettség szerencsére nem is, de a lendület kitartott Pilisszentkeresztig.  Persze nekiindulás előtt még pecsételtünk egyet Dobogókőn. A pecsét a Báró Eötvös Lóránd menedékház bejárata mellett van közvetlen. Tulajdonképpen az ajtó nyitott szárnya által egy kis kuckóba kellet bebújni. Előtted fal, balra fal, jobbra ajtó, mögötted virágcserép..... Gyerekkel ideális. :) Mivel én nem fértem oda hozzájuk, így egyedül pecsételtek, aminek meg is lett az eredménye. O.-é maszatos, L.-é nem látható csak a körvonalai, így mindkettőnek kellett mellényomnom még egyet. Közben O. félretolja az ajtót, aminek következtében az annak támasztott reklámtábla hangos csattanással eldől, azt hiszem immár mindenki tudja, megérkeztünk. :D Egyébiránt a pecsét megvan, tintapárna is van, csak nagyon tocsogós, még szerencse, hogy a kinyomtatott geoláda leírásokra letudjuk nyomni a felesleget.  Egyébiránt rengetegen voltak fent. Júliusban nem voltak ennyien, amikor a Ferenczy sziklánál kirándultunk. Pisilni a menedékház parkjával szembeni épületnél tudtunk. 100 Ft, gyerekeknek ingyenes. Szappan, törlőkendő volt, és a tisztaságra sem volt panasz. Visszafelé (azaz a helyes irányba bejárva) ez a tábla igazít útba ebben a tekintetben:

Ha étkezni akartunk volna itt bőven lehetett volna azt is, helyekben álltak az út mentén a bográcsok, (és sajnos a műanyag tányérok is). 

Így aztán szinte menekültünk az erdőbe, de ott se lettünk sokkal kevesebben. Pompásabbnál-pompásabb hétvégi házak mellett vezetett az út. Igazság szerint azonban akkora volt a forgalom, hogy emiatt nem tudtuk tiszta szívből irigyelni a tulajokat. Talán egy csendesebb részen...... Ha lesz olyan.

Kb. eddig bírtam visszatartani a srácokat a hátizsák tartalmának megdézsmálása elől. Indulás után közvetlen mind megéheznek valahogy. Ki érti ezt!?

Rövid séta után értük el a Zsivány sziklákat. Igazából még csak sejtettük, hogy pár méterre lehet, amikor egy jó 25 fős 16-18 éves fiatalsereg mellőzött el minket, megrohamozva a sziklákat. Mire odaértük alig volt egy talpalatnyi hely, ahol ne lettek volna. Azért hármasba leereszkedtünk a sziklák közé, ha már itt járunk ne mennyük csak úgy tovább. L. persze nem mert lejönni, pedig a botomat eddigre már ráhagyományoztam, de így sem érezte magát elég bátornak. Ráhagytuk a dolgot, ismerjük már annyira hogy tudjuk, semmi értelme nyaggatni. Pár képet sikerült csak lőnöm úgy, hogy idegenek ne legyenek rajta. Persze L-t sem tudtam fotózni, szokás szerint mindent megtett, hogy elkerülje az objektívemet. Naná hogy a ládáról is lemondhattunk. :( Az, hogy a telefonomon a program időközben megszűnt mérni a túrát már meg sem lepett, időnként csinál ilyet......

V. és O. terepfelmérésen a zsivány szikláknál

Azért pár méterrel arrébb sikerült két szép fotót készítenem, hála ennek a  szépséges fának:

 Innentől kezdve viszont fokozatosan ritkultak a szembejövők, és a mellékes turistautakon haladók is. A telefon tanulsága szerint a körtúra útvonala néha párhuzamosan futó kisebb mellékutakra vitt volna minket, de mi tartottuk a kijelölt kéktúra útvonalat. Lájtos kis ereszkedő volt tulajdonképpen egész a településig. Két alkalommal kellett átvágnunk a hegyekben kanyargó Dobogókői úton. Itt nem árt figyelni, mert az éles kanyaroknál bár halljuk ha autó közeledik, de  a biciklistákat nem feltétlenül....

Könnyű, kellemes szakasz

Végül elértük Pilisszentkeresztet.

Itt jutottunk ki az erdőből.

A falucska kicsiny főterénél (?) pecsételtünk a bolt falán lévő pecsételőhelynél. Egyrészt ebben szó szerint belebotlottunk, másrészt a másik egy kocsma pultjánál lenne. Egy fa köré bájos pad van téve, ide pakoltunk le, és szedtük elő a füzeteket, majd irány a pecsételés. A gyerekekén persze itt sem sikerült. Ezen a ponton jelentettük be, hogy el kell fogadniuk, innentől mi pecsételünk! Sajnos későn vettük észre, hogy a hely bőven el van aknásítva a kiskedvencek által, amibe ezúttal én gyalogoltam bele. :( Négyzetméterenként egy kutyakaki, ilyet még nem láttam). Szerencsére kicsit arrébb egy másik pad is van, mellette kúttal, ahol letudtam mosni a cipőmet. Hogy ívóvízzel szolgál e azt sajnos nem tudom. Egyébiránt egész kékúton nem találtunk forrást, így érdemes elegendő vizet pakolni. Itt ettük meg banánkánkat is, és egyben be is fejeztük ez alaklomra a kéktúrát. Amit innen haladtunk az vagy nem a kéktúra útvonala, vagy pedig az eddig megtett táv visszafelé.

V.-vel rövid tanácskozást tartottunk hogy merre tovább. Én mentem volna a szurdok felé, mint az egész kirándulás célpontja felé, de V. tanácsolta, hogy menjünk előbb a ládákhoz. Az órára ekkor még nem igen néztünk....

Kis 1,5 km-es kitérő után a falut átszelve jutottunk el a ciszterci kolostor romjához. Itt is 4-5 autó parkolt már mire odaértünk, és voltak hozzánk hasonló vándorok is. Itt érzékeltük először, hogy milyen meleg is van. Az egész völgyben nagyon párás volt az idő. 

Egyébként bájos hangulatú falucska, érdemes elbóklászni benne, ha az idő engedi. Útközben találtunk egy cukrászdát is, ahol esetleg pisilni, és uzsonnázni lehet!

Remélem nem bántok meg senkit, ha azt mondom, én nem érzékeltem semmit a hely szelleméből. Talán a szikláknál is tapasztalt tömegérzés, vagy a ládák kutatása miatt, nem tudom, de nem fogott meg a hely szelleme. Ráadásul, egy csomó időt elpocsékoltunk, de nem találtuk a ládákat. :( A párás idő és a sikertelenség nyomottá tett minket, ez volt a túra mélypontja....A forrást azért megleltük ugyan, de palackba nem lehet vizet merni belőle, olyan alacsonyan van. 

Mivel 15 óra volt már ekkor hamar felmértük, hogy a tanösvényt nem tudjuk lejárni. Ha az eddigi út 3 óra volt, akkor a nagyobb rész legyaloglása minimum ugyanannyi, arról nem beszélve, hogy immár felfelé....

Szóval lemondtunk a szurdokról és elindultunk visszafelé. 

Útközben az egyik pihenő padnál elfogyasztottuk az ebédnek szánt szendvicseket. Meglepően jól haladtunk felfelé az emelkedőn. Nagyon lágyan emelkedik, a gyerekeknek sem volt semmi gondja vele, persze túrabottal könnyen csapatnak. :D  Mi is úgy éreztük, hogy ez az egyik legkönnyebb túránk a távolsághoz mérten, a pára is kevesebb itt, visszatért a jókedve csapatunkba! :)

Ilyen és ehhez hasonló jó kijelölt, egynapos eső után is jól járható turistaút fogadott minket:

Visszafelé olyan szerencsénk volt, hogy senki nem volt a Zsivány szikláknál. Így már jobban körbe tudtuk járni, bujkálni az ösvényeken, fotózni. Ekkorra L is lemert jönni a bottal. Azt kell mondjam, hogy jó segítség volt nekik. Igaz olykor rendellenesen akarták használni, de ilyenkor kell a szülői szigor. Nehogy már ellustuljunk V-vel. ;) 

Magabiztosabb volt a mozgásuk bottal, és jobban is haladtunk. Mindenképpen megérte a beruházás. Ezt megelőzően alkalmanként ha találtunk egy hosszú faágat azt is használtuk. Ezek azonban nehezek, hamar elfáradt a srácok karja tőle. Ilyenkor igyekeztek ránk tukmálni, dehát nekem megvolt a saját, V. meg mehetett volna kettővel, holott egyet sem akar, ebből mindig konfliktus lett.
Ellenben ezek a botok eleve könnyűek (modellje válogatja), és ha elakarjuk tenni kicsire összecsukhatók, így a zsákba tehetők, vagy arra rögzíthetők. Mindenképpen hasznosabbak, bár sokan a kietlenebb kéktúra szakaszokon felbukkanó kóbor kutyák ellen kifejezetten a fa botot ajánlják. Ha valaki ilyen helyre készül, érdemes ezt is számba venni!

Így utólag azt mondom, nagyon jó, hogy nem mentünk végig, hanem ugyanazt az útvonalat tettük meg visszafelé. Így ugyanis érzékelhettük, micsoda különbség így, egyedül lenni a szikláknál. Ég és Föld! Hatalmas élmény volt, amit kár lett volna kihagyni!

Visszaérve megettünk még egy-egy Magnumot jutalmul, majd fotózkodtunk kicsit a Rezső kilátónál. Itt ismét rémesen sokan voltak..... De a kilátás....

Megért eljönne erre a túrára (is). Gyönyörű látnivalókat láttunk, és egyáltalán nem volt megterhelő sem nekünk, sem a gyerekeknek. 

Ellenben legközelebb a Zsindelyesnél parkolunk, mert mire visszaértünk egy csinos kis számla várt minket, hogy utaljuk át a parkolási díjat, 200 Ft/óra. A zsindelyesnél ugyanezt leehettük volna. :D

Mivel az én programom bemondta az unalmast, így csak a pároméra hagyatkozhattunk. Új program nálunk, így meg kell még tanulni a kezelését. Az biztos, hogy V. próbálta menteni az adatokat, de valamiért nem mentette, vagy nem tudni hova.....

Amire emlékszik: 15,5 km körül lehetett így a túra a kitérőkkel egyetemben, ami 6,5 óra körül tettünk meg. A szintkülönbséget megjártuk oda vissza 350 m.

Két pecséttel, és 4 megtett kilométer igazolásával lettünk gazdagabbak. Na meg az élmények!

Start Visegrádnál!

OKT-165   Sorszám: 81

Nagy-Villám - Fellegvár - Kálvária - Visegrád, komp 

Hossz:	2.8 km
Szintkülönbség:	250m (vissza)
Teljesítés ideje:	0 óra 42 perc (na majd meglátjuk :D  )

Célpont választás


Amint fent is látszik első igazi kéktúránkon Visegrádra mentünk. A hossza 2,8 km nettó, bőven alatta van a 10-15-ös határnak. Igazából érzelmi okokból mentül elsőként ide, illetve mert itt már volt némi terepfelderítés kettesben V.-vel pár héttel előtte. Akkor töltöttünk egy romantikus kettesben szervezett túrát gyerekek nélkül a környéken. Volt alkalmunk látni a két pecsételő pontot is, amit érintetünk túránkon, így logikus volt több szempontból is, hogy ide menjünk. A szakaszt oda-vissza terveztük lejárni, mivel bárhogy próbáltam, sem kőtúrát nem tudtam szervezni belőle ~10-15 km-es hosszal, sem busz csatlakozással nem tudtam megszervezni, hogy hosszabb legyen.


Motivációs tényezők

Kapásból adott a motiváció! A Visegrádi fellegvár és a bob pálya. Ráadásul a fellegvár minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes látogatható 26 év alatt, illetve 18 évnél fiatalabb kiskorúnak és kísérő szüleik számára.

Geoládát ezúttal nem vadásztuk, mert az előtte már letudtak V-vel kettesben, de megmutattuk a srácoknak a rejteket. 

A másik fő motiváció O-nak az új túracipő felavatása. Nem tudom másoknál hogy van, de nekünk mindig az új ruha-cipő-bot stb... felavatása a legsürgetőbb tényező. :D Kár, hogy ezt nem lehet pénztárcával győzni. :)
Próbáltuk még bevetni a kompot is, de ez inkább visszatartotta a srácokat, egyöntetű "NE MENJÜNK ÁT!!!" felkiáltás volt a reakció. (pedig én úúúúgy szerettem volna..) Azért megnéztük. :D


A túra

Kocsival érkeztünk a kompnál lévő pecsételőhely közelébe. Ingyenes parkoló egy jó nagy placcon van, eltévesztetetlen, pont szemben van a komppal. Összeszedtük a motyónkat és elindultunk életünk első kéktúrájára!
Megnéztük az átkompoló autókat, és már mentünk is az első pecsételésre! :) Mivel ekkor még csak 2 füzetünk volt, így ezekbe pecsételtük csak. Bármelyik irányba is folytatjuk az utat, úgyis vissza kell térni, és akkor pótoljuk a kimaradt pecséteket a gyerekek füzetébe, elvégre becsülettel lejárták a szakaszt. Mire befejeztük egy hölgy már várt a pecsétre, ezt biztató jelnek vettem.

Ki más pecsételne mint O!?

Itt tudtunk pisilni is. A képeken látható narancssárga épültet mögött van a  WC. A női mosdó rendben volt, de a párom szerint a ffi maga a katasztrófa. :( 

Az aluljárón áthaladva követtük a városon keresztül a jól látható kék jelzéseket. A vendéglő macskáit megsimogatva érkeztünk el a hegyre vezető út végéhez. A várig összesen csak egy csoport idegen (Lengyel?) felnőttel találkoztunk. Elég sokat pihentek így beértük őket, és büszkén mondtam a gyerekeknek fent, hogy lám-lám, leelőztek egy rakás felnőttet! Viszont mire felértünk mi is többször megálltunk pihegni. Főleg én ziháltam.... Khmm..khmm... Persze az sem segített, hogy eszembevillant milyen jót pihenhet otthon a felavatásra váró túrabotom... Akkor volt az izgatottság és a készülődés, hogy nemes egyszerűséggel otthon maradt.

Az út igazán szép volt a fák között, nem okozott gondot a feljutás. Az út könnyen járható, a rajta lévő kövek csak segítették a kapaszkodást a cipővel. Jó hogy lent pisiltünk, mivel többször kerülgettük egymást a  Lengyelekkel nem igazán lett volna alaklom könnyíteni magunkon, az útról letérni és elbújni pedig nem nagyon van lehetőség. Fiúk előnyben....

A várhoz felérve tudatosult bennem, hogy itt nem is fogunk pecsételni. Maga a vár látogatása nagyon jó élmény volt! 

Igaz rengetegen voltak, már-már túl sokan is, de hát erre lehetett számítani. Az utolsó nyári napokat és a kedvezményes látogatást láthatóan sokan igyekeztek kihasználni. Egyébként itt volt alkalom ismét mosdó látogatásra. A helység rendben volt, külön fizetni nem kellet  érte. ;)

Ami számomra furcsa volt az a viaszbábú kiállítás, Én kicsit nagyobbra számítottam, összevissza két életkép volt kiállítva. De egy szavam sem lehet. Normál esetben ennek látogatása + 200 Ft lett volna. Mindenki döntse el maga megéri e.

Az egyik életkép.

A kilátás pazar. Már az első "szinten" gyönyörködtünk, pedig a kilátás még csodásabb a legfelesőbb részeken! Sajnos az idő nagyon párás volt, így a képek egyrészt nem is lettek valami jók, másrészt nem is adják vissza a látvány monumentalitását! 

Kilátás a Dunakanyarra, ami életben még szebb mint képen!

Az ott már a Szentendrei sziget.

                         

Pont  ráláttunk Pufókára. Ki tudja miért, de ez a tény mindig elvarázsolja a csemetéket és örömmel kiáltanak fel, "ott a kocsink-ott a kocsinak". 

O. szerint ez jó, mert látnánk ha valaki ellopná. Biztosítottam róla hogy ha valaki ellopná, én azt nem szeretném innen végignézni. Ha viszik vigyék úgy, hogy nem látom. 

Innen nézve a Börzsönyi szakasz valami csodás lehet. Én még soha nem jártam ott, nagyon várom azt a szakaszt (is). 

A várat elhagyva beindult a nyafogás, hogy sokat kell e még menni..... Azt hiszem elég jól megúsztuk eddig. :)

Gyorsan el is fogyasztottunk egy-egy jégkását, ami mindenkire nagyon jó hatással volt, így egy időre a nyafogást is felváltotta az elégedettség. A kútnál öntöttünk friss vizet a palackokba, mert ekkora már tisztességesen felmelegedett ami nálunk volt. Egy kis cicamosdást is ejtetünk, noha már sorbaállás volt a kútért. :D Augusztusban lehetett ebédelni is a vár melletti valamelyik vendéglátónál, mi nem tettük.

Másodszorra is nekirugaszkodtunk hát. A "bazársor" épületei mögött kell elindulni, ahol szintén lehetett volna pisilni. Ez ha lehet, még szebb szakasza volt az erdőnek. Szelídebb és barátságosabb. Nyíltabb a tér, és igen jó kis fotótémák voltak benne. L.-el fotóztunk is párat ismét. Mivel ez az út közvetlen visz a bobpálya, és a Nagy villám étterem közös parkolójába, így sokan választják. Ennek megfelelően szép számmal jöttek-mentek, ja kérem, vasárnap van! Könnyed séta volt, csodálkoztam is milyen hamar felértünk. Arra viszont számítani kell, hogy ha autóval érkezetek ide ebben az időszakban, napi 1000 ft-os parkolási díjat szednek. Ha csak bobozni akartok és 1-2 órát töltötök itt, akkor is.... :( No komment....

Mivel jártunk már itt hamar eltaláltunk a kilátónál lévő pecsételőhöz. Ez az ajtón van elhelyezve, így gondolom ha zárva van akkor is lehet pecsételni. Most minden esetre nyitva volt, de olvastam beszámolókat, amik szerint nem minden esetben tartják be a nyitvatartási időt. Ha fel szeretnétek menni, ezzel számoljatok. Mi addigra már kigyönyörködtük magunka a Dunakanyar pazar panorámájában, így ezt kihagytuk.

Azért a kilátó melletti árnyékos padokon pihentünk egyet, elfogyasztottuk a banánunkat amit az útra hoztunk, és megnéztük a már levadászott láda rejtekét.

Kéktúránkat itt szakítottuk félbe, és visszafordultunk. Így oda-vissza jártuk meg a távot, csak a városban tettünk egy rövidítő eltérést az útvonaltól visszafelé. Ilyenkor már  az újra és újra előtörő nyafogást is könnyebb kezelni, elintéztük egy "ti is tudjátok hol parkoltunk" felkiáltással. :)

A visszaút "termése".

Visszafelé elég sokan jöttek szembe a várhoz menet felfelé. Több kisgyermekes csapattal is találkoztunk (2-3 éves csemetékkel) Nem haladtak valami jól, én magam nem is küzdeném fel az ilyen kicsiket ide, olyan vékony talpú lábbeliben semmi esetre, mint amikben a szembejövők tették.

Összességében az első túra jól zárult, és szendvics sem romlott meg a kocsiban mire visszaértünk. :D
5-6 évesekkel már simán bevállalnám.

A füzet szerint 42 perc lett volna az út, de ha leszámolom a várban töltött időt, ez még akkor is kevés lett volna. Igazság szerint a legmeredekebb részeken nem is tudtunk volna gyorsabban haladni a gyerekek nélkül sem.
Terveztem elindítani a telefonomon lévő túraappot, de sajnos odafelé elfelejtetem, így csak a visszaút adatai vannak meg.


A telefonom szerint 2,92 km távolságot tettünk meg 55 perc alatt  LEFELÉ menet, átlagosan 3,1 km/h sebességgel, 310 m szintkülönbséggel!

Miként?

Szóval megvetünk két füzetet. Azért kettőt, mert egyrészt "véletlen" (én ebben nem hiszek) botlottunk bele az iskolai bevásárlás során a Decathlonba, másrészt csak 3 db volt, és hogy ne legyen vita a srácok között apa és anya kapott egyet-egyet. Persze ez mellett szólt az is, hogy akkor még a srácoknak fogalmuk sem volt róla mi ez, azon kívül, amit pl. egyéb túráink sorsán mesélten nekik amikor alkalmanként belebotlottunk a kék jelzésbe azaz szinte minden túrán. :D

Na persze lehet, hogy nekik a kék épp annyi, mint a piros, sárga vagy épp a zöld jelzés... Szóval nem is volt még tisztázva, hogy ők jönnek e. Persze mikor megvettem magamnak a túrabotot, amit már egyébként is tervbe volt, egyből jöttek a harsány és határozott igenek, (kellett volna nekik is bot. A kis hamisak) de láttam én már karón varjút!
O. (9 éves fiam) biztos lelkes lesz túrakor is, de egyrészt be nem áll majd a szája, másrészt hajlamos lemásolni L. (12 éves lányom) nyafogását, hogy ő nem akar jönni, vagy mikor lesz már vége, V. László (a párom, aki vezeték nevének V betűje után csak ötödik László, viszont alkalmanként a harmadik gyerekem) pedig kijelenti, hogy neki mindegy, majd elindul mint a tank a meredek részen, mintha nem gyerekkel lennénk. Kell ez nekem!? Egy biztos, ide jól megtervezte túraterv kell! Ja bocsi, túratervek! Legalább száz.... vagy több.....

Az én célom bejárni és látni az országot egyetlen, összefüggő úttal, ha nem is egyszerre. A többieké? Nem biztos hogy ugyanez, de lényeg hogy egyfelé visz. :D A pecsételés csak hab a tortán, ami játékosabbá teszi az egészet.
Így aztán nem a keresztülnyargalás lesz a  lényeg. Valószínűleg jól el is fog nyúlni, ezt már most látom. De inkább legyen így, mint hogy egy-egy látnivalót, vagy fényképezendő virágot kihagyjunk. Bár a pecsétláz már elkezdte felütni fejét, de kitartunk. ;)

Szóval a mi kéktúránk nem lesz átlagos. (van ilyen???) A következő szempontokat kellene figyelembe vennem, és ezek nagyrészt eltér egy átlagos túraszemponttól.

• Szeresség meg a túrázást a gyerekek. Ehhez olyan túrák kellenek, amiket ő élvez elsősorban. Nem a távolság, a tempo vagy a teljesítmény a lényeg. Jah kérem... valószínűleg sokára lesz meg a jelvényünk....
• A gyerek minél kevesebbet nyafogjon közbe. Remélem ezt a következőkkel érem el:
• A túra ~10-15 km vagy annál kevesebb legyen cakunpakk, figyelembe véve, hogy nem vagyunk a vízszintestől eltérő terepviszonyokhoz szokva. :) Szóval kezdésnek hanyagoljuk a meredekebb szakaszokat itt az elején.
• Az időjárás "gyerek tűréshatáron" belül legyen. Itt L. a gyenge pont, ő nagyon fázós.... Melegben V., nyafog a melegre, de ő legalább kevesebbet.... Hurrá!!! Eső lehetőleg kizárva, de arra felkészülve indulunk.
• Legyen valami gyerekcsalogató benne. Ez itt a fő gond! 2 gyerek van, két különböző nemű, különböző érdeklődéssel. (TÉNYLEG kell ez nekem????) A várak mintha kezdenének veszíteni mostanában vonzerejükből L-nél, csakúgy mint a geoládák.... O. meg megy utána időnként. Hmmm...? Ez utóbbiak egyébként is külön szervezőmunkát igényelnek már itthon, illetve a helyszínen időben és távolságban is kitérők. Tapasztalatból tudom, hogy 15 km megtétele után már ez sem csalogató....
• Pénztárca. Azok a fránya anyagiak.... Szóval szeretném minél kevesebb tömegközlekedéssel megúszni a dolgot. Pufóka 5 litert fogyaszt százon, így buszok és vonatok nem indulnak nagy esélyekkel vele szemben, főleg nem 4 fős gárda esetén.... Arról ne is beszéljünk, hogy 4-5 könyv /gyerekfő biztos kell az utazásra. Ha nem hagyhatjuk a kocsiba ki cipelné azt!? Na jó, a kérdőjel csak vicc volt. Úgyis tudjuk kik lennének azok.... Biztos elfér még a walkie-talkie mellé...
• Kihagytam valamit????

Most kb. összefoglaltam, hogy miért kezdtem blogot írni erről az egészről. Sehol sem láttam olyan leírásokat, amik (többé-kevésbé) azonos szempontok szerint mutatta volna be a kéktúrát. Ha már annyi időt töltök a szervezéssel, legalább másnak ne kelljen. :D


Fog ez menni!!! Vagy nem... de akkor is lesz valahogy. :D

Miért a kék!?

Nem tudom... Csak azt tudom, hogy mikor már az 5. 6. túrát jártuk mint kezdő túrázok, (na jó, csak én és a gyerekek, a párom már tapasztaltabb) akkor megfogant a fejembe, hogy ha már úgyis mindenhol a kék túrajelzésbe botlunk, akár mehetnénk rajta is...

Aztán amikor legújabb szerelmem,  a Szigligeti vár bejáratánál kezembe fogtam a pecsétet, eldőlt a dolog. Azt éreztem, hogy bárcsak lenne egy füzetem, amibe pecsételhetek vele. :) Gyerekes? Talán... Számít ez? NEM! :D

Ha valaki nem érteni a hely iránti rajongást ...

... akkor ez...

... vagy ez a kilátás a várból biztos egyértelműsíti.

Nyaralásunk során úgyis szinte futva (na jó, lebuktam, egy fagyi azért még belefért) hagytuk el, mert a déli parton már dörgött és villámlott. Így legalább van indok visszatérni ide minél hamarabb, és a fagyit akkor sem hagyjuk ki! Ja, nem mondtam még? A fagyi valami Isteni volt, mindenki kóstolja meg aki arra jár. ;)

Gyökeres alföldi származással nincs éppen arra nevelődve az ember, hogy a biztonságos vízszintes talajfogást szeretné felváltani egy lehetetlen és bizonytalan meredekre. Megis gyűlik vele a bajom rendesen. :) És ezen a két gyerkőc nem segít. Sőt! Hogy őszinte legyek a párom sem, aki viszont már gyerekként is az Északi-középhegység erdeit és hegyeit járta a haverjaival.
Viszont emlékszem hogy (már nem is tudom mennyi idős lehettem akkor) hosszú ideig foglalkoztatott a gondolta, hogy a régi idők vándor deákjaihoz hasonlóan ma is be lehet e járni az országot? Már úgy értem egy útvonalon.... Létezik e út, amin folyamatosan keleresztű-kasul megy az országon? Gyerekként nem tudtam felmérni ennek lehetőségét, pedig emlékszem, apám nézte a Másfél millió lépés Magyarországon című műsort. Csak valahogy akkor az még ollllyan unalmas volt. Szóval azt gondolom kódolva volt ez a dolog, csak épp nem érett még meg rá az idő. Mostanáig.

Na mindegy, remélem a párom megszokja, hogy lemaradunk, időnként visszafordulunk, vagy éppen vánszorgunk, de az a minimum, hogy kattogtatok a fényképezővel. :) Minden esetre tetszik neki az ötlet, majd lesz valahogy.... :D

Így aztán belevágtunk. Az első szakaszon túl is vagyunk, csak épp a gyerekek pecsétje hiányzik, de erről majd egy másik posztban írok. :D