Jókedvű "zsiványok" avagy kirándulás a Pilisben

OKT-15   Sorszám: 76 Pilisszentkereszt - Kakas-hegy - Zsivány-sziklák - Dobogókő Hossz:                                 4.0 km Szintkülönbség:             350m (oda) Teljesítés ideje:             1 óra 35 perc Célpont választás Szeptember 18.-ára kerestünk egy jó kis túrát, kihasználva a nyárias időt, a maga 30° közeli hőmérsékletével. Több célpont is tervbe volt véve  ahol számunkra érdekes látnivaló van, de végül a Dera (kovacs) patak szurdokja lett a befutó. Igen ám, csakhogy sehogyan sem tudtam a 10 km közeli túrautat megfelelő be és kiszállásokkal megoldani, sőt, még kőrtúrának is 19 km közeli kőrt tudtam megszervezni. Azonban pont a következő szakasz összesen 4 km Dobogókőtől Pilisszentkeresztig. Már vagy 3 nap szabadideje ment rá a megoldás keresgélésére, amikor taktikát váltottam. Igaz csak "B" terv, mert V. -nek nem fog tetszeni hogy csak 4 km-ert  teljesítünk a  szakaszból, (és őszintén szólva nekem sem) dehát ez van. Létezik egy Szurdok tanösvény nevű túra. Ez Dobogókőtől Pilisszentkeresztig nagyjából a Kéktúra vonalán halad, majd lemegy a szurdokba, és visszafordul a kiindulási helyre. Ez lenne az: http://www.dobogokokirandulas.hu/SzurdokÖsszesen 12,8 km, 547 m szintemelkedés, és kb. 4 óra a kiírás szerint. Végre a útvonal letölthető és feltehető immár  Windows telefonra is. Mivel a kezelő programja egyben távolságot, időt és magasságot is mér, elhatározzuk L-el, hogy ő ezzel, én pedig a szokásos programmal mérjük a túrát. Ha csak... el nem felejtem megint elindítani... ;) Több erdőben is erdőlátogatási tilalmat rendeltek el vadászat vagy szarvasbőgés miatt, de a Pilisparkerdő Zrt oldalán nem láttam tájékoztatás, hogy tervezet útvonalunkon bármilyen okból is problémák lennének. Hurrá!!!! Motivációs tényezők Próbáltam előre ráhangolni a gyerekeket a túrára. Mutattam nekik képeket a szurdokról, hogy milyen szép, szeretnének e oda lemenni....  Az előző túra óta vettem még egy túrabotot, kifejezetten a gyerekeknek kipróbálásra. Sok dolog kell nekik, amire aztán rá sem hederítenek, így egyenlőre egyet vettünk próbának. O. már a vásárlást után a parkolóba arról kérdezgette mikor megyünk kéktúrázni. :D Éreztem, hogy vele nem lesz gond. :)  Mivel előző nap erősen esett, így voltak kétségeink, hogy mennyire lesz sáros a terep, de úgy döntöttünk nem parázunk, elindulunk, és lesz ami lesz! Azért 3 geoláda leírást még kinyomtattam. :D 1-et a zsivány szikláknál, bár ez köztudottan nehezen megközelíthető, illetve 2-öt Pilisszentkereszten, a ciszterci kolostor romjainál. (ez kis kitérőt jelent az útvonalról)  A túra Terveim szerint 9-re már fent lettünk volna a start helyen, így az órát reggel 7-re állítottuk be. 1 óra az út kb,  így kényelmesen lesz idő szedelőzködni. Hogy lehettem ilyen naiv!? Szokásos formát hozva 9 óra 5 perckor sikerült beülni a kocsiba.... Mivel számítottam rá, hogy hátha a helyszínen mégis értesülünk róla, hogy korlátozások vannak 16 órától, elkezdtek az első felhők gyülekezni a gondolataimba. 10 óra mire odaérünk, 12 km, állítólag 4 óra, tehát annál jóval több lesz... hinnnnnnye....... Már tavasz óta folynak útfelújítási munkálatok a 10-es úton, így nem láttuk okát, hogy aggódjunk, amikor Lábatlan magasságába egy hosszabb torlódásnál meg kellett állni. Láttuk, hogy elől villog is valami. Mi lehet az? Nyilván betonoznak... Igen ám, csak vagy jó 5 perce szembe se jön senki, mi se haladunk sehova..... A polgárőrök elmondták, hogy biciklis verseny van Esztergomig!!! Hurrá, hurrá, hurrá! Háromszoros hurrá! 5 km/h tempóban haladtunk, mert mint kiderült utólag nem verseny, hanem családi kerékpártúra volt. Megpróbáltuk kerülő úton kikerülni őket, de csak felükig jutottunk, így végül megint mögéjük kellett besorolni. Mivel Nyergesen vártak minket, így odáig követtük őket, majd Dorog felé vettük az irányt. Így végül fél 12 körül sikerült feljutnunk Dobogókőre.... Hát, legfeljebb nem lesz meg az összes láda. (micsoda optimizmus igaz!?) A találtunk egy üres parkolót, jó nagy placc, benne 3 autó, parkolócédula egyiken sem, bizonyára hétvégén ingyenes. Autó letesz, gyerek kivesz, kütyük indít (enyém is!) indulás!  Kezdetnek O. próbálja a botot, megállapodásunk szerint a Pilisszentkeresztig pecsételőhelyig, ott csere. Én végig a sajátommal nyomulok. (ja persze, álmomban)  Mindennek ellenére egyből kitört a lázadás, amit ezúttal O. generált valami jelentéktelen történésből kifolyólag. Ezen sikerült nekünk is V-vel összekapni. Hogy sértettségemet nyomatékosítsam, gyorsabb tempóra váltottam. Mint kiderült ennél jobbat nem is tehettem volna, mert láss csodát, a gyerekek ezzel a nagyobb sluggal tempósabbak lettek, és ha a sértettség szerencsére nem is, de a lendület kitartott Pilisszentkeresztig.  Persze nekiindulás előtt még pecsételtünk egyet Dobogókőn. A pecsét a Báró Eötvös Lóránd menedékház bejárata mellett van közvetlen. Tulajdonképpen az ajtó nyitott szárnya által egy kis kuckóba kellet bebújni. Előtted fal, balra fal, jobbra ajtó, mögötted virágcserép..... Gyerekkel ideális. :) Mivel én nem fértem oda hozzájuk, így egyedül pecsételtek, aminek meg is lett az eredménye. O.-é maszatos, L.-é nem látható csak a körvonalai, így mindkettőnek kellett mellényomnom még egyet. Közben O. félretolja az ajtót, aminek következtében az annak támasztott reklámtábla hangos csattanással eldől, azt hiszem immár mindenki tudja, megérkeztünk. :D Egyébiránt a pecsét megvan, tintapárna is van, csak nagyon tocsogós, még szerencse, hogy a kinyomtatott geoláda leírásokra letudjuk nyomni a felesleget.  Egyébiránt rengetegen voltak fent. Júliusban nem voltak ennyien, amikor a Ferenczy sziklánál kirándultunk. Pisilni a menedékház parkjával szembeni épületnél tudtunk. 100 Ft, gyerekeknek ingyenes. Szappan, törlőkendő volt, és a tisztaságra sem volt panasz. Visszafelé (azaz a helyes irányba bejárva) ez a tábla igazít útba ebben a tekintetben:

Ha étkezni akartunk volna itt bőven lehetett volna azt is, helyekben álltak az út mentén a bográcsok, (és sajnos a műanyag tányérok is). 

Így aztán szinte menekültünk az erdőbe, de ott se lettünk sokkal kevesebben. Pompásabbnál-pompásabb hétvégi házak mellett vezetett az út. Igazság szerint azonban akkora volt a forgalom, hogy emiatt nem tudtuk tiszta szívből irigyelni a tulajokat. Talán egy csendesebb részen...... Ha lesz olyan.

Kb. eddig bírtam visszatartani a srácokat a hátizsák tartalmának megdézsmálása elől. Indulás után közvetlen mind megéheznek valahogy. Ki érti ezt!?

Rövid séta után értük el a Zsivány sziklákat. Igazából még csak sejtettük, hogy pár méterre lehet, amikor egy jó 25 fős 16-18 éves fiatalsereg mellőzött el minket, megrohamozva a sziklákat. Mire odaértük alig volt egy talpalatnyi hely, ahol ne lettek volna. Azért hármasba leereszkedtünk a sziklák közé, ha már itt járunk ne mennyük csak úgy tovább. L. persze nem mert lejönni, pedig a botomat eddigre már ráhagyományoztam, de így sem érezte magát elég bátornak. Ráhagytuk a dolgot, ismerjük már annyira hogy tudjuk, semmi értelme nyaggatni. Pár képet sikerült csak lőnöm úgy, hogy idegenek ne legyenek rajta. Persze L-t sem tudtam fotózni, szokás szerint mindent megtett, hogy elkerülje az objektívemet. Naná hogy a ládáról is lemondhattunk. :( Az, hogy a telefonomon a program időközben megszűnt mérni a túrát már meg sem lepett, időnként csinál ilyet......

V. és O. terepfelmérésen a zsivány szikláknál

Azért pár méterrel arrébb sikerült két szép fotót készítenem, hála ennek a  szépséges fának:

 Innentől kezdve viszont fokozatosan ritkultak a szembejövők, és a mellékes turistautakon haladók is. A telefon tanulsága szerint a körtúra útvonala néha párhuzamosan futó kisebb mellékutakra vitt volna minket, de mi tartottuk a kijelölt kéktúra útvonalat. Lájtos kis ereszkedő volt tulajdonképpen egész a településig. Két alkalommal kellett átvágnunk a hegyekben kanyargó Dobogókői úton. Itt nem árt figyelni, mert az éles kanyaroknál bár halljuk ha autó közeledik, de  a biciklistákat nem feltétlenül....

Könnyű, kellemes szakasz

Végül elértük Pilisszentkeresztet.

Itt jutottunk ki az erdőből.

A falucska kicsiny főterénél (?) pecsételtünk a bolt falán lévő pecsételőhelynél. Egyrészt ebben szó szerint belebotlottunk, másrészt a másik egy kocsma pultjánál lenne. Egy fa köré bájos pad van téve, ide pakoltunk le, és szedtük elő a füzeteket, majd irány a pecsételés. A gyerekekén persze itt sem sikerült. Ezen a ponton jelentettük be, hogy el kell fogadniuk, innentől mi pecsételünk! Sajnos későn vettük észre, hogy a hely bőven el van aknásítva a kiskedvencek által, amibe ezúttal én gyalogoltam bele. :( Négyzetméterenként egy kutyakaki, ilyet még nem láttam). Szerencsére kicsit arrébb egy másik pad is van, mellette kúttal, ahol letudtam mosni a cipőmet. Hogy ívóvízzel szolgál e azt sajnos nem tudom. Egyébiránt egész kékúton nem találtunk forrást, így érdemes elegendő vizet pakolni. Itt ettük meg banánkánkat is, és egyben be is fejeztük ez alaklomra a kéktúrát. Amit innen haladtunk az vagy nem a kéktúra útvonala, vagy pedig az eddig megtett táv visszafelé.

V.-vel rövid tanácskozást tartottunk hogy merre tovább. Én mentem volna a szurdok felé, mint az egész kirándulás célpontja felé, de V. tanácsolta, hogy menjünk előbb a ládákhoz. Az órára ekkor még nem igen néztünk....

Kis 1,5 km-es kitérő után a falut átszelve jutottunk el a ciszterci kolostor romjához. Itt is 4-5 autó parkolt már mire odaértünk, és voltak hozzánk hasonló vándorok is. Itt érzékeltük először, hogy milyen meleg is van. Az egész völgyben nagyon párás volt az idő. 

Egyébként bájos hangulatú falucska, érdemes elbóklászni benne, ha az idő engedi. Útközben találtunk egy cukrászdát is, ahol esetleg pisilni, és uzsonnázni lehet!

Remélem nem bántok meg senkit, ha azt mondom, én nem érzékeltem semmit a hely szelleméből. Talán a szikláknál is tapasztalt tömegérzés, vagy a ládák kutatása miatt, nem tudom, de nem fogott meg a hely szelleme. Ráadásul, egy csomó időt elpocsékoltunk, de nem találtuk a ládákat. :( A párás idő és a sikertelenség nyomottá tett minket, ez volt a túra mélypontja....A forrást azért megleltük ugyan, de palackba nem lehet vizet merni belőle, olyan alacsonyan van. 

Mivel 15 óra volt már ekkor hamar felmértük, hogy a tanösvényt nem tudjuk lejárni. Ha az eddigi út 3 óra volt, akkor a nagyobb rész legyaloglása minimum ugyanannyi, arról nem beszélve, hogy immár felfelé....

Szóval lemondtunk a szurdokról és elindultunk visszafelé. 

Útközben az egyik pihenő padnál elfogyasztottuk az ebédnek szánt szendvicseket. Meglepően jól haladtunk felfelé az emelkedőn. Nagyon lágyan emelkedik, a gyerekeknek sem volt semmi gondja vele, persze túrabottal könnyen csapatnak. :D  Mi is úgy éreztük, hogy ez az egyik legkönnyebb túránk a távolsághoz mérten, a pára is kevesebb itt, visszatért a jókedve csapatunkba! :)

Ilyen és ehhez hasonló jó kijelölt, egynapos eső után is jól járható turistaút fogadott minket:

Visszafelé olyan szerencsénk volt, hogy senki nem volt a Zsivány szikláknál. Így már jobban körbe tudtuk járni, bujkálni az ösvényeken, fotózni. Ekkorra L is lemert jönni a bottal. Azt kell mondjam, hogy jó segítség volt nekik. Igaz olykor rendellenesen akarták használni, de ilyenkor kell a szülői szigor. Nehogy már ellustuljunk V-vel. ;) 

Magabiztosabb volt a mozgásuk bottal, és jobban is haladtunk. Mindenképpen megérte a beruházás. Ezt megelőzően alkalmanként ha találtunk egy hosszú faágat azt is használtuk. Ezek azonban nehezek, hamar elfáradt a srácok karja tőle. Ilyenkor igyekeztek ránk tukmálni, dehát nekem megvolt a saját, V. meg mehetett volna kettővel, holott egyet sem akar, ebből mindig konfliktus lett.
Ellenben ezek a botok eleve könnyűek (modellje válogatja), és ha elakarjuk tenni kicsire összecsukhatók, így a zsákba tehetők, vagy arra rögzíthetők. Mindenképpen hasznosabbak, bár sokan a kietlenebb kéktúra szakaszokon felbukkanó kóbor kutyák ellen kifejezetten a fa botot ajánlják. Ha valaki ilyen helyre készül, érdemes ezt is számba venni!

Így utólag azt mondom, nagyon jó, hogy nem mentünk végig, hanem ugyanazt az útvonalat tettük meg visszafelé. Így ugyanis érzékelhettük, micsoda különbség így, egyedül lenni a szikláknál. Ég és Föld! Hatalmas élmény volt, amit kár lett volna kihagyni!

Visszaérve megettünk még egy-egy Magnumot jutalmul, majd fotózkodtunk kicsit a Rezső kilátónál. Itt ismét rémesen sokan voltak..... De a kilátás....

Megért eljönne erre a túrára (is). Gyönyörű látnivalókat láttunk, és egyáltalán nem volt megterhelő sem nekünk, sem a gyerekeknek. 

Ellenben legközelebb a Zsindelyesnél parkolunk, mert mire visszaértünk egy csinos kis számla várt minket, hogy utaljuk át a parkolási díjat, 200 Ft/óra. A zsindelyesnél ugyanezt leehettük volna. :D

Mivel az én programom bemondta az unalmast, így csak a pároméra hagyatkozhattunk. Új program nálunk, így meg kell még tanulni a kezelését. Az biztos, hogy V. próbálta menteni az adatokat, de valamiért nem mentette, vagy nem tudni hova.....

Amire emlékszik: 15,5 km körül lehetett így a túra a kitérőkkel egyetemben, ami 6,5 óra körül tettünk meg. A szintkülönbséget megjártuk oda vissza 350 m.

Két pecséttel, és 4 megtett kilométer igazolásával lettünk gazdagabbak. Na meg az élmények!