Miként?

Szóval megvetünk két füzetet. Azért kettőt, mert egyrészt "véletlen" (én ebben nem hiszek) botlottunk bele az iskolai bevásárlás során a Decathlonba, másrészt csak 3 db volt, és hogy ne legyen vita a srácok között apa és anya kapott egyet-egyet. Persze ez mellett szólt az is, hogy akkor még a srácoknak fogalmuk sem volt róla mi ez, azon kívül, amit pl. egyéb túráink sorsán mesélten nekik amikor alkalmanként belebotlottunk a kék jelzésbe azaz szinte minden túrán. :D

Na persze lehet, hogy nekik a kék épp annyi, mint a piros, sárga vagy épp a zöld jelzés... Szóval nem is volt még tisztázva, hogy ők jönnek e. Persze mikor megvettem magamnak a túrabotot, amit már egyébként is tervbe volt, egyből jöttek a harsány és határozott igenek, (kellett volna nekik is bot. A kis hamisak) de láttam én már karón varjút!
O. (9 éves fiam) biztos lelkes lesz túrakor is, de egyrészt be nem áll majd a szája, másrészt hajlamos lemásolni L. (12 éves lányom) nyafogását, hogy ő nem akar jönni, vagy mikor lesz már vége, V. László (a párom, aki vezeték nevének V betűje után csak ötödik László, viszont alkalmanként a harmadik gyerekem) pedig kijelenti, hogy neki mindegy, majd elindul mint a tank a meredek részen, mintha nem gyerekkel lennénk. Kell ez nekem!? Egy biztos, ide jól megtervezte túraterv kell! Ja bocsi, túratervek! Legalább száz.... vagy több.....

Az én célom bejárni és látni az országot egyetlen, összefüggő úttal, ha nem is egyszerre. A többieké? Nem biztos hogy ugyanez, de lényeg hogy egyfelé visz. :D A pecsételés csak hab a tortán, ami játékosabbá teszi az egészet.
Így aztán nem a keresztülnyargalás lesz a  lényeg. Valószínűleg jól el is fog nyúlni, ezt már most látom. De inkább legyen így, mint hogy egy-egy látnivalót, vagy fényképezendő virágot kihagyjunk. Bár a pecsétláz már elkezdte felütni fejét, de kitartunk. ;)

Szóval a mi kéktúránk nem lesz átlagos. (van ilyen???) A következő szempontokat kellene figyelembe vennem, és ezek nagyrészt eltér egy átlagos túraszemponttól.

• Szeresség meg a túrázást a gyerekek. Ehhez olyan túrák kellenek, amiket ő élvez elsősorban. Nem a távolság, a tempo vagy a teljesítmény a lényeg. Jah kérem... valószínűleg sokára lesz meg a jelvényünk....
• A gyerek minél kevesebbet nyafogjon közbe. Remélem ezt a következőkkel érem el:
• A túra ~10-15 km vagy annál kevesebb legyen cakunpakk, figyelembe véve, hogy nem vagyunk a vízszintestől eltérő terepviszonyokhoz szokva. :) Szóval kezdésnek hanyagoljuk a meredekebb szakaszokat itt az elején.
• Az időjárás "gyerek tűréshatáron" belül legyen. Itt L. a gyenge pont, ő nagyon fázós.... Melegben V., nyafog a melegre, de ő legalább kevesebbet.... Hurrá!!! Eső lehetőleg kizárva, de arra felkészülve indulunk.
• Legyen valami gyerekcsalogató benne. Ez itt a fő gond! 2 gyerek van, két különböző nemű, különböző érdeklődéssel. (TÉNYLEG kell ez nekem????) A várak mintha kezdenének veszíteni mostanában vonzerejükből L-nél, csakúgy mint a geoládák.... O. meg megy utána időnként. Hmmm...? Ez utóbbiak egyébként is külön szervezőmunkát igényelnek már itthon, illetve a helyszínen időben és távolságban is kitérők. Tapasztalatból tudom, hogy 15 km megtétele után már ez sem csalogató....
• Pénztárca. Azok a fránya anyagiak.... Szóval szeretném minél kevesebb tömegközlekedéssel megúszni a dolgot. Pufóka 5 litert fogyaszt százon, így buszok és vonatok nem indulnak nagy esélyekkel vele szemben, főleg nem 4 fős gárda esetén.... Arról ne is beszéljünk, hogy 4-5 könyv /gyerekfő biztos kell az utazásra. Ha nem hagyhatjuk a kocsiba ki cipelné azt!? Na jó, a kérdőjel csak vicc volt. Úgyis tudjuk kik lennének azok.... Biztos elfér még a walkie-talkie mellé...
• Kihagytam valamit????

Most kb. összefoglaltam, hogy miért kezdtem blogot írni erről az egészről. Sehol sem láttam olyan leírásokat, amik (többé-kevésbé) azonos szempontok szerint mutatta volna be a kéktúrát. Ha már annyi időt töltök a szervezéssel, legalább másnak ne kelljen. :D


Fog ez menni!!! Vagy nem... de akkor is lesz valahogy. :D