10 km túra, ami még nem volt.... gyerekkel

OKT-09    Sorszám: 44

Bakonynána - Zirc

Hossz:	10.5 km
Szintkülönbség:	+264 -190
Teljesítés ideje:	2 óra 56 perc

Célpont kiválasztása (ezúttal kicsit bővebben)

Ezúttal elég sok szempontot vettem figyelembe a  túra tervezésekor.

Elsődleges a blog szempontjából is hogy igen, ismét gyerekkel (is) megyünk a kékre! Juhhé! :D

Nem elhanyagolható, hogy az én lábfejem egy sérülésből lábadozott. Ezek alapján 10 km körüli táv tűnt ideálisnak.

A gyerekek ilyen nagy távot még nem tettek meg kötött útszakaszon. Legalábbis a kéken, igazoltan, nem. Volt bár 2 túránk, de mindkettő L. számára volt leginkább "jobb lenne ha felejthető lenne" élmény kategóriába sorolható. :) Az egyiket egy hirtelen (mondjuk úgy) bélrendszeri rosszulléttel tarkította a táv közepén, ahonnan már előre kevesebb volt a táv mint hátra, a másik egy általam rosszul kiválasztott túraútvonal következménye, amely előtt L. elfelejtett szólni, hogy neki már kicsi a túracipő! :O  Egyébként ez utóbbira én nagyon büszke vagyok. No, nem a  bénaságomra vagy L-re, hanem O.miatt. Abban a zsenge korban nem volt kis teljesítmény lenyomni a 20 km körüli távot.  

A helyszínt ismét közelre terveztük, ezúttal már az új lakhelyünkhöz. Könnyű lesz ez így, csak sűrűn kell arrébb költözni. :D A Bakony így adott volt, és viszonylag az OKT 09-es szakasza is meglehetősen kézenfekvő volt. Sokáig úgy tűnt, hogy a Bakancslista stábja által forgatott videó kedvcsinálója után a Bakonynána - Jásd szakaszt járjuk be, na, meg persze a Római-fürdőt, mint fő vonzerőt. A maga oda-vissza 11 km-es távja ideális, de kicsit hervasztó volt az "ingázótúra" gondolata.
Végül elcsábított a könnyű tömegközlekedés ígérete, és jelen leírásban szereplő túra lett a választottunk.

Ha már ilyen hosszúra nyújtottam a rétest, lássuk, melyik is lenn a szóban forgó útvonal:

Bakonynána - Zirc a menetirányunk

Ahogy látjátok ez a táv az igazoló füzet tanulsága szerint 10.5 km lesz, de ahogy eddig mindig tapasztaltuk, (és talán előre elárulhatok annyit, hogy ez ezúttal sem volt másképp) az kb. 2 km-el mindig többnek igazolódik. 


Motivációs tényezők

A motivációs tényező ezúttal sokkal soványabb a szokottnál. Bárhogy is kerestem, sajnos geoláda az út mentén nincs, legfeljebb kitérővel, vagy Zircen multiláda. Viszont előre tudtam, hogy érkezés után ezt már senkinek (értsd: V.-nek) nem lesz kedve lecaplatni. Így ez most kimarad. Ugyanezen okok miatt kiesett az apátság is, az arborétumot pedig jobb lenne egy arra kedvezőbb évszakban megtekinteni. Április 22. húsvét hétfő gondolom nem a legjobb választás erre. 

Egyéb látványosságot sem sikerült felfedeznem kutakodásaim során. Bár a Gaja-patak maga élmény, de ennél többet ez a túra (ahogy majd a leírásból is kiderül) nem igen tartogat. Se kilátó, se panoráma az út mentén. 

Ami fontos, ívóvíz minőségű kutat sem láttam a térképen, és később a túrán sem találtunk ilyet, így vizet mindenképp elegendőt kell vinni!

És ha már víz illetve patak, érdemes mindenképp vízálló bokacipőt vinni. Minimum 1 helyen előfordulhat aprótalpúaknál a vízbejutás lehetősége átkelés közben. Ez persze vízhozam és időjárás kérdése, de nem árt számolni vele, kinek-kinek parázó képessége szerint. V. véleménye például egyenesen a felesleges. Ha vizes lesz, hát vizes lesz. Én nem értek egyet vele. :D

Nagyobb gyereket motiválhat még, hogy ezzel az úttal egyből 10.5 km-es távot tudhat be a tájegységhez. Még négy ilyen túra és összejön a tájegységi jelvény.

Szóval motivációról kinek-kinek magának kell gondoskodni. Nekünk mindenesetre az első 2 km-en elfogyott. :O

A túra

A túra maga az álom volt. Semmiben sem okozott csalódást. Sem negatív, és sajnos pozitív értelemben sem.

Minden tervszerűen ment. Ahogy említettem tökéletes a tömegközlekedés. A vasútállomásnál ideális parkolni, természetesen ingyen. Pár méterre a buszállomás, ahonnan minden nap (ünnepnapokon is) 10:20-kor indul a busz Bakonynánára. Onnan fogunk visszatúrázni. 

Másik irányban szintén kőhajításnyira a Tesco. Ez ottlétünkkor nem volt nyitva, de egy átlagos nap nyilván jó helyszín egy utolsó pisilésre, vagy megvenni pár dolgot a hátizsákba.  

Túránk végeztekor a vasútállomáson lesz lehetőség bélyegezni. A bélyegző az állomáson kívül van, a sínek felől, nyitvatartási időn kívül is elérhető. Mellette pad, szemetes található. A városban egyébiránt másik kéktúra bélyegző nincs!

Tehát itt tettük le Pufóka 2-őt. Pár percünk volt a buszig. 

A vasút és a buszmegálló, illetve a Tesco Zircen

A jegyet Bakonynána postáig (utolsó megálló) érdemes venni. Ez van a legközelebb a pecsételőhelyhez, ami egyébként elég közel van. Valami csekély 900 Ft körül volt a 2 db teljes, és a 2 db 50%-os jegy ára. Menetidő 25 perc.

Leszállás után csak menni kell tovább a busz haladási iránya szerint. Nem lehet eltéveszteni (ha nem mi vagytok :D  ) majdnem szó szerint beleütközik az ember az oszlopba. Itt is ez az egyetlen lehetőség a pecsételésre, ne mulasszátok el! Amint írtam egy villanyoszlopon van, elérhetősége folyamatos. Viszont indulás előtt mindig érdemes rákeresni, hogy milyen állapotban van, illetve hogy nem helyezték e át időközben. A linkek között megtaláljátok ennek legfrissebb és legjobban dokumentált elérhetőségét. 

Egy kis kitérőt tennék a  technikai felszerelések miatt. Ahogy már írtam, a ház, a kocsink és a telefonunk is változott. Szinte csak mi négyen NEM! Ha-ha!

Szóval a telefon platform változása igen nagy űrt okozott nálunk, ahogy előző "Pilisszentkereszt, a megunhatatlan!"   című posztomnál már írtam.

Egyszerűen nem találjuk a Run The Map nevű program méltó utódját a navigálásra és a túra dokumentálására egyidejűleg. (ajánlatokat szívesen fogadok!)

A tervezéskor szinte ujjongtam örömömben amikor rátaláltam a https://www.termeszetjaro.hu/hu/ hivatalos appjára. Ő lenne az: Természetjáró, a túratervező

Ezt az app-ot használtuk ezen a túrán. Bár a túratervezésben (ahogy a neve is ígéri) valóban nagyon jó és sokrétűen használható, maga a túra közben sajnos nem hozza az elvárásunkat. A távolságot teljesen bizonyosan állíthatom, hogy nem méri jól. A tartózkodási magasságot nem jelzi. Idő, távot (főleg helyeset), megtett magasságot, útvonalat nem logol, nem összesít a túra végén. 

Szóval még keressük az igazít, így az Open Street és Run The Map párosításából létrejött eddigi összefoglalót ezúttal sem tudom még a poszt végén bemutatni. Sajnos be kell érni annyival, hogy több mint 10.5 km (vélhetőleg valahol 12 km körül volt) a megtett táv, illetve a magasságok a bejegyzés elején látható szintkülönbségek. A túrát kb. 10:50-kor kezdtük, amikor leszálltunk a buszról, és amint majd látjátok az állomás órájáról készült képen, 15:45 körül fejeztük be. Így nekünk ez kb. 5 óra volt, 2 pihenővel, fotózással, ökörködéssel, és pár pisiléssel. :D

Szóval most, hogy kis kitérőmet letudtam térjünk a tényleges Kék túrára rá. Pecsételés után szinte rögtön elkezdett minket kísérni a Gaja-patak, és innentől többé kevésbé kísérőnk is volt, legalábbis addig, amíg lakott területre nem értünk. Az aszfaltnak is nagyon hamar vége szakadt, és a természetben róhattuk a kilométereket. 

Ő lesz hű kísérőnk a Gaja-patak

Gyakorlatilag nincs sok látnivaló az útvonal teljes hossza alatt. Nem mondom hogy csúnya, mert nem az! Szép. Pl. a Pilisszentkereszt-kevély-nyereg közötti érzett lehangoltságnak, "felesleges kutyagolás" érzésének nyoma sem volt senkinél. Viszont felemelő látnivalóval sem szolgált. Nekünk ennyi kihagyás után ez is jól esett. Egy mozgalmasabb, élményekben bővelkedőbb szezon zárásaképp már talán kevés lett volna. Érdemes ilyen szemmel is tervezni, ha elakarjuk kerülni a  csalódást, és az azzal járó gyerek (férj) nyafogást. :D 

Kellemes, nyugodt útvonal

Csak előre.... akarom mondani.... merre is? Itt épp eltévesztettük az irányt! :D

De utána már tényleg csak előre......

És előre......

 Azért itt-ott tartogat egy két látnivalót, aminek kapcsán érdemes kicsit megturbózni a gyerekek ismeretanyagát természetismeret órára. :D 

O-val legalábbis jókat méláztunk, és beszélgettünk ezekről a láthatóan "raboskodó" óriásokról. 

Azért az mindenképp a szakasz (és a helyiek) javára mondható, hogy ezen a nem kis távon, sem láncfűrész hangja, sem terepmotorosok nem zavarták túránkat. Ez ritka élmény! És nagyon kellemes!

Természetesen az első kilométereken már pisiszünetet kellett beiktatni, illetve elfogyott a hozott nasi is. Meg kb. a kaja fele. Bár szerencsére így is elég volt. Volt akinek maradt is. 

Ha már a pisilésről esett szó. Jó tudni, hogy a túra utolsó 2/3-án, 1/4-én nem nagyon lesz alkalom rá. 

Vagy lakott terület, illetve még előtte nyílt terep teszi lehetetlenné, így érdemes mindenképp a "nagy vizes" átkelés előtt-után nem sokkal gondoskodni róla, hogy ebből ne legyen galiba.

Sok helyen masszív útjelző oszlopokat láttunk, jól jelezve ezzel a kéktúra útvonalat. Csak később fogott el az értetlenség, hogy a fák között leásott jelző "kövek" milyen jól is jöttek volna ott, ahol fa híján semmilyen jelzés nem segíti a túrázót...... :O Érthetetlen!

Jól jöttek volna a kies mezőn, ahol fa híján nem volt jelzés.

A Flóra mellett jutott egy kis Fauna is

Apropó, fauna! Nem csak a táv tette történelmivé számunkra ezt a túrát! Ez volt az első alkalom, hogy nem az autóból vagy rácsok mögött, hanem természetes közegén belül láthattunk őzikét. 

Akarom mondani láthatott O., mi meg csak láthattunk volna, ha kitörő örömét nem egy "ott egy őzike" felkiáltással ünnepelte volna meg... Nekünk így csak a zörrenő bokor élménye maradt. :D Hiába, nekünk mellette nem terem babér. :D

Hú, ez szééép!

Azért a Cser-hát környéke tagadhatatlanul szép, és meghitt hangulatú. Sajnos nem tart sokáig. 

De a Gaja kísér minket továbbra is

Nem állhatja útját semmi!

Bár helyenként elég zavaros, néhol nagyon tiszta!

Csak stílusosan! Kékben a Kéken! :D

O. mindig tudja az irány. Vagy ha nem, hát lemarad. :D

De ilyen helyeken is jobb átadni a vezető posztot. :D

"ez rázós volt anya". :D

Aki netalán azt hitte, hogy nagyobb gyerekkel könnyebb túrázni, annak elárulom hogy nem feltétlenül. Az biztos, hogy O.-t nem szállta meg a hely nyugalma. Sztem a bot vége is többet volt a levegőben, mint a földön. Többnyire a nővére felé..... Hiába! Kötözködni a tesóval a legjobb.

Elérkeztünk a "nagy vizes átkelés" helyére is. Ez még mindig az erdő mélyén van. Viszont itt letértünk az átkeléshez a Kék nyomvonalról. 

Ez lett volna az eredeti átkelés helye, ahogy a jelzéséből is látszik.

Nos, azt kell mondjam ezt kihagytuk. Próbálkoztunk kicsit visszább, de végül a fiúk V. és O. találtak egy könnyebb átkelő helyet, nem sokkal feljebb. 
A srácok bot segítségével, mi simán átkeltünk rajta. 

Ez most épp a helyes, szakszerű bothasználat. :)

Itt csak egy lépés az egész.

Persze utána visszatértünk a helyes átkelés pontjára, és onnan folytattuk tovább a túrát. Nem is tehettünk mást, hiszen ahogy mondtam túrázás közben az app nem valami jól teljesített. Sajnos segítségével nem találtunk vissza a kékre, ezért választottuk azt a megoldást, hogy megkerestük a tervezett átkelés helyét, és onnan mentünk tovább. Innen már hamar kiértünk az erdőből. Komoly kihívást jelentett pisilő helyet találni L.-nek. Javaslom, ez előtt tegyétek meg. Utána már mező jön, kicsi erdős rész, kevés takarást nyújtó növényzettel, illetve Nagyeszergár, műút és Zirc. Sok lehetőség már nem lesz.

 Ahogy elnéztem a 40°C közeli hőmérséklet komoly kihívást jelenthet itt.

Azért még ott volt Veimpuszta a maga romjaival. Olyan hirtelen váltottunk erre a túraútvonalra tervezéskor, hogy nem is néztem utána. Így amikor elénk tárultak a romok meglepődtünk. 
Állítólag itt a '60-as évek elején még 200 ember élt, bolttal, iskolával, orvosi rendelővel, '66-ban még a villanyt is elhozták ide. Hamarosan azonban a gazdaság elmaradásával elmaradtak az emberek is. Mára csak romok vannak, meg egy belőlük összerakott kis sütögető hely. 

Veimpuszta romjai

Egy kis pihenésre alkalmas lehet.

Azért itt-ott továbbra is tartogatott lencsevégre való szépséget a táj.

A repcevirágzás is élmény!

Jókor jöttünk. A dagonyászást megúsztuk! :)

Egy idő után a Gaja-patak is ismét mellénk szegődött. Bár szerényebb méretekkel, de így is elbűvölő volt.

Itt már szerényebb méreteket ölt

Ismét egy kis nyílt terep. Itt már hallani lehetett hogy Nagyesztergár környékén jártunk.

Elbűvölő, így is!

Végül O. nyűgössége olyan méreteket öltött, hogy emiatt kénytelenek voltunk egy plusz pihenőt beiktatni. Nem bántuk meg. Pár lépésre jobbra a patak mellett elbűvölő kis piknikezésért kiáltó hely van. Ahogy az odaszűrődő hangok tanúskodtak róla, a helyiek élnek is ezzel e lehetőséggel! Megértem miért!

A térkép szerint ez itt Szilvás

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a kisebb látószögű objektívemet hoztam el a géphez. Itt bántam csak igazán. Azért remélem így is látszik, milyen hangulata volt a helynek.

Cserébe irtó jó portrékat lőttem a  srácokról, de ez titeket nem vigasztal. :D

Innen már tényleg nem sok volt hátra a túra természetbe tartó részéből. Ekkorra már majdnem elértük az app szerint a túra teljes útvonalát. Olyan 9.5 km jártunk le szerinte. Ennek megfelelően örültünk. Kiderült hiába. Volt még jó pár kilométer aszfalt előttünk.....

Nagyeszergárra beérve már nem sok fotózni való volt. Nem mentünk be a településre, csak azon a két utcán mentünk végig, amit érintett az útvonal. Beton és beton és beton volt innen az út.

Innen kitérve pedig már a járda is elfogyott alólunk. 

Zircig már csak autók mellett vezetett az út. 

Nagyeszergár

Szerencsére volt elég hely a fűben menni, így nem kellett az autókhoz túl közel menni. Nálunk O. elég kajla, sokat bohóckodik. Megszenvedtünk ezzel a  szakasszal is. 

Háttérzaj esetén a hallása romlik, így nem is igen akartam ezelőtt műút mellett túrázni hosszabb távon. Abból a szempontból talán rossz választás volt, hogy ekkora nyűgös volt, unta is magát, ilyenkor pedig jól jön egy nővér, akit könnyű bosszantani. Túlontúl könnyű is. 

Sajnos ismét 1-2 erélyesebb helyretételre volt szükséges, ha nem akartuk, hogy az autók elé lökdössék egymást. :( Ezt még szokni kell. Lesz vele feladat. 

Végül épségben beértünk Zircre, és a már ismerős állomáson pecsételtünk.
Szerettük volna megjutalmazni magunkat 1-1 fagyival, de nyilván a húsvéti ünnephez kapcsolódóan rengetegen voltak a városba. Az autóból látott mindkét fagyizónál kígyózott a sor, így inkább kihagytuk. nem volt erőnk hozzá. :D 

Itt látható az időpont is.

Összességében jó kis túra volt. Nem voltak nagy látnivalók, nem voltak vad emelkedők sem lejtők. Gyerekkel pont jó, ha bírja a távot. A terep nem jelent nehézséget semmilyen tekintetben, abszolút bírja a "gyerekbarát" jelzőt. Talán a viszonylagos egyhangúság az egyetlen kihívás azok számára, akik hajlamosak erre. A patakon kisebb gyereket könnyen átvisz egy  felnőtt, ha meg már nagyobb, kis segítséggel maga is átkel. 

 A műút pedig bár nem kellemes, könnyű lehúzódni mellé. 

Nem bántuk meg, hogy útra keltünk a Bakonyba!

Túrázzatok ti is!