Miért a kék!?

Nem tudom... Csak azt tudom, hogy mikor már az 5. 6. túrát jártuk mint kezdő túrázok, (na jó, csak én és a gyerekek, a párom már tapasztaltabb) akkor megfogant a fejembe, hogy ha már úgyis mindenhol a kék túrajelzésbe botlunk, akár mehetnénk rajta is...

Aztán amikor legújabb szerelmem,  a Szigligeti vár bejáratánál kezembe fogtam a pecsétet, eldőlt a dolog. Azt éreztem, hogy bárcsak lenne egy füzetem, amibe pecsételhetek vele. :) Gyerekes? Talán... Számít ez? NEM! :D

Ha valaki nem érteni a hely iránti rajongást ...

... akkor ez...

... vagy ez a kilátás a várból biztos egyértelműsíti.

Nyaralásunk során úgyis szinte futva (na jó, lebuktam, egy fagyi azért még belefért) hagytuk el, mert a déli parton már dörgött és villámlott. Így legalább van indok visszatérni ide minél hamarabb, és a fagyit akkor sem hagyjuk ki! Ja, nem mondtam még? A fagyi valami Isteni volt, mindenki kóstolja meg aki arra jár. ;)

Gyökeres alföldi származással nincs éppen arra nevelődve az ember, hogy a biztonságos vízszintes talajfogást szeretné felváltani egy lehetetlen és bizonytalan meredekre. Megis gyűlik vele a bajom rendesen. :) És ezen a két gyerkőc nem segít. Sőt! Hogy őszinte legyek a párom sem, aki viszont már gyerekként is az Északi-középhegység erdeit és hegyeit járta a haverjaival.
Viszont emlékszem hogy (már nem is tudom mennyi idős lehettem akkor) hosszú ideig foglalkoztatott a gondolta, hogy a régi idők vándor deákjaihoz hasonlóan ma is be lehet e járni az országot? Már úgy értem egy útvonalon.... Létezik e út, amin folyamatosan keleresztű-kasul megy az országon? Gyerekként nem tudtam felmérni ennek lehetőségét, pedig emlékszem, apám nézte a Másfél millió lépés Magyarországon című műsort. Csak valahogy akkor az még ollllyan unalmas volt. Szóval azt gondolom kódolva volt ez a dolog, csak épp nem érett még meg rá az idő. Mostanáig.

Na mindegy, remélem a párom megszokja, hogy lemaradunk, időnként visszafordulunk, vagy éppen vánszorgunk, de az a minimum, hogy kattogtatok a fényképezővel. :) Minden esetre tetszik neki az ötlet, majd lesz valahogy.... :D

Így aztán belevágtunk. Az első szakaszon túl is vagyunk, csak épp a gyerekek pecsétje hiányzik, de erről majd egy másik posztban írok. :D